.
.
.

Xenofóbia – Eurábia  2-0   

Álnaív azt képzelni, hogy a mindent üdvözítő "keresztény kultúra" üres lapra lett írva.

Eurábiát vizionálnak a "keresztény kultúra" védelmezői, vélhetően ugyanúgy, ahogyan a "keresztény kultúra" megalapozásakor festették az ördögöt a falra az akkori kultúrharc vesztesei. Ha a mérleg most egy újabb kilengéssel az iszlám javára billen ki, akkor most ez van.
Az Iszlámnak tulajdonított borzalmak és szörnyűségek semmiben nem különböznek a kereszténység borzalmaitól és szörnyűségeitől.
Nem kis mértékben a „keresztény kultúra” haszonélvezői uszítanak az iszlám ellen, az emberek ősi félelmére alapozva könnyű játszmájuk van. Ha kell, homályos hazugságokkal támasztják alá állításaikat. A "keresztény kultúra" erőssége a hazudozás, az elvakítás, erre is épült. 
A biblia eredeti értelmezése teljesen ismeretlen, az idők folyamán manipulatív és tudatlan ferdítések és fordítások eredményeként nem lehet tudni, mi volt az eredeti. Ha nem egyenesen egy üzenőfallal állunk szemben, amit mindenki kedve szerint módosít.

Mindenesetre a „keresztény kultúra” nem az első és nem az utolsó a sorban, valamikor ugyanúgy féltették az emberek kultúrájukat tőle, mint most az iszlámtól. Csak egy a sok lehetséges közül, jón és rosszon túl.
Rossznyelvek szerint sok negatívum volt ebben a kereszténységben.
Az inkvizíciót szívesen elfelejtik a "keresztény kultúra" védelmezői. Ugyanakkor az iszlámnak köszönhető nem kevés korszakalkotó vívmány.

Nemkülönben a keresztény papok köreiben elterjedt sajátos bibliaértelmezés eredményeképpen (engedjétek hozzám a gyerekeket!*), számos kilépéssel „jutalmazták” a hívők - a papok életmódját nem úgy képzelték el.

Megkockáztatnám a megjegyzést, hogy a kereszténység és az iszlám nagyon sok pontban egyetértenek amúgy. Az iszlám ellen uszítók persze megpróbálják ezeket az egybeeséseket mélyen elhallgatni és taktikájukban az effajta támadhatóságot igyekeznek messze elkerülni, ami nem mindig sikerül nekik, lévén az elvakult vagdalkozás elutasításának hiánya ebben a „harcban” a gyenge láncszem: a készség, amivel az önjelölt, de képzetlen, félművelt, de megfelelő mértékben gyűlölködő és gyűlölködést szítani képes „harcosokat” előre engedik ebben a „szent háborúban”, keresztény dzsihádban. Ezen a ponton feldereng a hasonlóság a „nemzeti érzelmű ” és a „fajvédő” tevékenységekkel, mozgalmakkal.

A baj eredete a keresztény vallásban kereshető talán, de ez messzire vezetne. Ha eme keresztes hadjárat résztvevői megkísérelnének a szentírásuktól tanácsot, utasítást kérni, meglepődnének, hogy hőn imádott Megváltójuk tanításai mennyire mást próbáltak elérni, mint amit ők most cselekednek…

Hiba lenne egyszerű megmosolygással nyugtázni ezeket a hitelüket vesztett, a hatalmat kezükben szorongató sarlatánokat, de Megváltójuk szellemében még csak elítélni sem szabad őket. Hiába a keresztet kardként magasba emelő ájtatoskodás, mindent szentesítő tulajdonítás - ha két embernek két különböző, egymásnak ellentmondó - egyiknek a szeretetet, másiknak a gyűlöletet jelentő meggyőződést eredményez.  Rosszhiszemű vélekedés lenne az, amelyik rossz szándékot lát - a hatalom megszerzésére, vagy haszonszerzésre irányuló cselekedetek igazolására - a kereszténység védelmének emlegetése mögött? Bizonyára nem épelméjűségre vall, ha az ember minden bokorban egy összeesküvést lát. Akkor sem, ha tényleg úgy van. 
A normalitásunk mai állás szerint a felszín észlelésében definiálódik, a többit illik a „lehetséges” kategóriában tárolni. A kollektív tudat normalitásnormája szerinti valóságészlelés szintjén megmaradni önvédelmi mechanizmusunk legfontosabb eleme. Minden eltérés megbosszulja magát, már öncenzúra szinten is tereljük magunkat, gondolataink - ha akarnának is elkalandozni – az ismert kerítéseken belül maradnak: van elég ismeretlen hely úgy is, persze a kerítés mindenhol terelget, bekorlátoz. Véd.

Az egyén sikere itt is a (többek között) szentjánosbogaraknál megfigyelt biolumineszcenciához hasonló együttműködésben érhető tetten. (Ennek a magyarázatát az olvasó fantáziájára bízom)

Összegzésképpen, ha a kereszténység használóinak szándéka nem is tisztességes, azt – hasonlóan némely növény szaporodási módszeréhez (gondoljunk itt azokra a gyümölcsökre, amiket miután az állatok megettek, magvaikat nem tudván megemészteni, elpotyogtattak itt-ott…)- fenntartják és terjesztik. Egy része ennek a terjesztésnek a terjesztő céljának értelmében a leigázást teszi lehetővé, de a leigázottak ilyen módon - úgymond steril csomagolásban – megkapják a Megváltó tanítását… Az ő bajuk, mit kezdenek vele: arra használják fel, amire az őket leigázók, vagy a megváltást választják. Egyelőre még a kollektív sugallat hívó szavára a világuralomra törés az irányelv, várhatóan átbillen az egyensúly, ha majd kiborult ez a bili és az ott kialakuló kritikus tömeg az ellenkező irányba vonzza a kollektív törekvést.
Ebben a fényben Eurábia győzelme Xenofóbia fölött kívánatosnak is látszhatna egy kijózanodás erejéig, egy lehetséges újratervezési pont. Ugyanakkor egy lehetséges meghosszabbítása az eddigi, hatalomról szóló, vallás-instrumentalizálásnak.

Mindenesetre a xenofóbia mint nem járható út, kizárható a tervezésből.