Tíz
éve nem dohányzom, még régebb óta nem iszom tejjel-cukorral
a kávét, életemben kétszer repültem oda-vissza,
a motorozást is, majd autózást
is több mint tíz éve abbahagytam, papír zsebkendőt
legalább ugyanannyi
idő óta
nem használok,
és a tusfürdőt is szappanra cseréltem. A
szelektív hulladékgyűjtés
is mindennapi azóta.
Idestova egy éve nem eszem húst, azt megelőzően
is legalább
egy évig egyre kevesebbet,
és az alkoholfogyasztásom is meglehetősen
lecsökkent
az utóbbi kb. tizenöt évben.
Egy éve zöldséget járatunk heti rendszerességgel
és nem látok jelentős különbséget a
költségvetésünkben,
viszont egy lépéssel
közelebb vagyunk a regionális és szezonális zöldségek és gyümölcsök
támogatásával a természet támogatásához…
Tegnap
megjött a két megrendelt miswak (arak) fa gyökere,
ami a fogmosás terén jelent ötezer éves „újítást”,
a kb. tizenöt centis
botocska végén - a kéreg egy centiméteres hosszon való eltávolítása
után – egy kis
rágcsálás után kefét kapunk,
amivel a fogakat és a fogínyt tisztíthatjuk. Az állítólag
nagy hatékonyságú antibakteriális és még kitudja milyen
hatóanyagainak
köszönhetően
gyerekjáték a fogkő eltávolítása, megelőzése
is.
*
Egy
évig lemértem a hulladéktermésünket, de igazán izgalmas
csak egy-két következő év eredményeivel
összehasonlítva lehet…
2012-ben
2 fős
háztartásunkból kikerült hulladék
Bár
visszaváltható csomagolást választunk, ahol csak lehet, és
nem egyszer otthagyom a boltban a csomagolást,
lehetne még javítani a műanyagok
hazahordása terén, felkészültebben bevásárolni
(tupperes dobozokkal, megfelelő szállítóedényekkel
és konkrét listával bevásárolni.)
végső soron egy görcsmentes természetbarát és környezetkímélő
életvitel a célunk és némely dolgoktól tartózkodni lemondásnak
tűnhet,
de csak
akkor, hogy ha nem nézzük a másik oldalát: hogy mit kapunk a
„lemondásért”
cserébe.
Némi vizsgálat után, vagy anélkül is, nem egy „lemondás” inkább valamit
ad, mint elvesz.
Hogy anyagilag nem megterhelő a jobb minőséget
választani -
együttesen
a fölösleges beszerzésektől való tartózkodással –
azt hiszem már egyértelmű.
A
kereskedelem által sugallt tétel, hogy lemondással jár a
fogyasztásra szított társadalmunkban
a számos fogyasztási cikk be nem szerzése
ezennel fogatlan kutyává degradálódott.
Továbbra is minden energiájukat és
kreativitásukat fogják bevetni annak érdekében,
hogy elhitessék: itt egy újabb ízű,
szagú, tapintású valami, aminek a birtoklása nélkül csak lemondás a
sorsunk,
és
ki akar valamiről is lemondani!? (szerintem csak
arról lehet lemondani,
amit
már birtokolunk)
Ami
engem illet, én a tiszta levegőről,
tiszta vízről, környezetbarát
módon regionálisan és hagyományosan előállított
élelmiszerről,
a környezetkímélő
szabad mozgás lehetőségéről
nem szeretnék lemondani.