Történelmi pillanat tanúi lehetünk, szemünk elött bezárulhat egy kör.

Napjainkra elérte csúcspontját a családon kívüli erőszak üldözése. Ez a keresztény értékek megőrzésének győzedelmes sikere a családon kívüli erőszak híveivel szemben, akik unos-untalan a méltán elitélt és bebörtönzött családon kívüli erőszak-tevők jogait igyekeztek szaporítani, megőrizni – azoknak érvényt szerezni.

A legnagyobb győzelem ezekkel szemben a létjogosultságuk megkérdőjelezése után a megfelelő törvények meghozatala általi jogfosztás, majd egzisztenciális és morális ellehetetlenítés.

Ezek a „civilek”, „NGO-k” ugyanis a keresztény kultúra alapjait fűrészelték már egy ideje azzal, hogy a családi életre vonatkozó, keresztény szentírásba foglalt előírások szerint élőket „családon belüli erőszakkal” vádolták, sőt mi több, lobbisták által azt is kiharcolták, hogy erre törvényt hozzanak a nép által választott politikusok. Nem csoda, hogy kényszerből esetenként a vakkomondornak kellett a gazdája helyett felelősséget vállalni, hogy a csúnya libsik és istentelenek ne hurcolják meg a becsületes államférfit.

Új éra köszönt most be, ami a keresztény kultúra értékeinek megőrzése érdekében az Ótestamentum alaptörvényként való elfogadásával kezdődik.
Az Újtestamentumot betiltják, mert ugyan nem mond ellent a réginek, nem cáfolja azt, de nem elég konzervatív (Használja inkább a magyar megfelelőt: maradi) – idestova libsikomcsi hangokat üt meg – nem a lényegről beszél, túl szentimentális - nem elég keresztény.

A dolog felgyorsítása érdekében (egyszer élünk) a legfőbb szolga tanácsadója szerint megérett rá az idő, hogy ne totojázzanak és mint eddigi tervek szerint itt-ott mondatonként férceljék bele az Ótestamentumot (Mein Kampfot, Koránt) a (mindig) leendő  Alaptörvénybe, hanem egyenesen, keresztényi büszkeséggel és elszántsággal cseréljék le és kész! Mert akkor hamarosan kiderül, hogy semmi sem alkotmányellenes, amit a kormány tesz – hisz mind ott van a keresztény kultúra alaptörvényében, mint megannyi érték!

A nők jogai úgyszintén egycsapásra rendeződnek: egycsapásra joguk lesz engedelmeskedni szüleiknek, uruknak (eddig férjüknek), ellentmondani gyerekeiknek!

Joguk lesz mindig és mindenhol rendelkezésére állni uruknak és parancsolójuknak!

Joguk lesz távol tartani magukat a parlamenti élet fáradalmaitól!

Joguk lesz otthon maradni a családi tűzfészek, a gyerekek, a vagyon őrzésével, mosás-főzéssel, körömreszeléssel (na meg (e)cseteléssel, telefonálással) kellemesen kitöltve szabad idejüket!

A gyerekek is rögtön a helyükre kerülnek, eszükbe se jut ezentúl feleselni, rosszalkodni, pofázni, ellenkezni, követelőzni, dolgokba beleszólni, felnőttek beszélgetéseibe beleszólni, nem-köszönni – hisz benne van az Alapkönyvben, hogy joguk van nem úgy tenni!

Na és a férfiak!

Joguk lesz. Végre.

Kenyérkeresni, vadászni, kurvázni (nem, az nem félrelépés, csak megismerés), az asszonytestet bármikor, amikor jólesik használni. Ítélkezésben, törvénykezésben, tanításban, gyógyításban, honvédelemben, sportban, közéletben részt venni. Tulajdonképpen eme írás keretei nem is engedik meg, hogy mindazt felsoroljam, amit szabad a férfiembernek. A legjobb, hogy a „családon belüli erőszak” istentelenek által kreált fogalma értelmét veszíti, hisz mindaz a FÉRFI joga, a nője és gyereke kötelessége – nem pedig erőszak! Különben is a családban marad.

Álljon itt befejezésként inkább az, amit nem szabad és mi az, amit muszáj:

Isten tízparancsolata

A Sínai-hegyen Istentől adott parancsok a valláserkölcsi élet örök érvényű alaptörvényei (Kiv 20). Az embernek Isten és embertársai iránti kötelességeit összegzi. érvényessége minden időben megmarad, mivel Jézus azt mondta: "Nem megszüntetni jöttem a Törvényt, hanem beteljesíteni" (Mt 5,17).

I. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!

Istent felismerve első kötelességünk a benne való hit, a neki kijáró imádás; hódolat és dicsőítés, uralma kizárólagosságának elismerése.

II. Isten nevét hiába ne vedd!

Minthogy az ember gondolkodása és kimondott szava között szoros kapcsolat van, e hódolathoz hozzá tartozik Isten nevének (és általában az isteni dolgoknak) tisztelete.

III. Az Úr napját szenteld meg!

Istentől való függőségünket fejezzük ki azzal, hogy megtartjuk az Úr napját, ezt az időt (egész életünkkel együtt) Neki szenteljük, ugyanakkor a földi munkálkodás múlandóságát jelezve és a végső nyugalmat előlegezve munkaszünetet tartunk!

Az első három parancs Isten uralmának elismeréséhez vezetett minket. Csak ez biztosítja az ember tökéletes szabadságát. A Tízparancsolat második része (táblája) az embertársak iránti kötelességeket tartalmazza, összhangban a természeti törvényekkel:

IV. Atyádat és anyádat tiszteld!

Kapcsolataink közül első az, mely szüleinkhez fűz, hiszen életünket és felnövekedésünket nekik köszönhetjük. A szülői felelősség és a gyermeki tisztelet egymástól elválaszthatatlan.

V. Ne ölj!

Minden ember élete szent. Az egészség is Isten ajándéka. így kell őriznünk magunk és mások életét.

VI. Ne paráználkodj!

Az új élet nemzése éppúgy tiszteletet és védelmet kíván, mint az ember teste, s a szerelemben a másik felé megnyíló legbensőbb rejtett valósága.

VII. Ne lopj!

Az embernek a munkával szerzett tulajdonhoz, az életét biztosító anyagi javakhoz való jogát szavatolja ez a parancs.

VIlI. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!

Az emberek közti kapcsolatok legfőbb munkálója az emberi beszéd. E nagy adománnyal nem élhetünk vissza, nem használhatjuk mások kárára. A parancs a nyelvvel elkövethető legnagyobb bűnt is jelzi, s általánosságban is elénk állítja az igaz beszédet, mint Istentől szabott kötelességet.

IX. Felebarátod házastársát ne kívánd!

X. Mások tulajdonát ne kívánd!

Az igaz cselekedetek mellett az igaz érzések, gondolatok, vágyak is az isteni akarat teljesítéséhez tartoznak