Izgalmas,
a régi bécsi akcionizmust
már-már megszégyenítő
bécsi fakcionizmussal
„piszkít fészkébe” a húsz
éve monochrom
néven ismert művészcsoport.
A legutóbbi fakcionizmus főszereplője
a régi bécsi akcionizmushoz szervesen
hozzátartozó vér.
A
mai kontrollszemlélet szellemében
a helyszínen történő vérvételt követően a művészvérből és egyéb állati
maradványokból készült véreshurka elfogyasztása képezik a kontrollált
akció
kereteit, ahol az ember a saját maga főnöke és kezében tartja a
történéseket, nem
csupán sodródó falevél - az idő sugallatának megfelelően. A termék neve
„Eigenblunzn” (sajátvérshurka) és
kitűnően szemlélteti társadalmunk eltávolodását a nemrég még
normálisnak számító
gondolkodástól, egyúttal sejteni engedi, hogy nem állunk már távol a
kannibalizmus tabujának feloldásától sem.
Egy
másik
zseniális akciójuk a 2002-es
Săo Pauló-i Biennále-ra küldött kitalált művész, Georg Paul
Thomann.*
Előzmények:
Az
akkori kék –fekete (náciba hajló
konzervatív) politikai hatalom felkérésének, hogy képviseljék
Ausztriát, nem
szerettek volna eleget tenni, de azért megalkottak egy fiktív művészt,
aki
végül is képviselte az országot a neves rendezvényen… Kimerítő
körítéssel,
többszáz oldalas részletes életrajzzal, róla megjelenő cikkekkel –
senki nem
vonta kétségbe a személy létezését.
A
monochrom csoport munkássága az
önként vállalt „ismeretlenség” árnyékában (nem main
stream képes), igencsak sok meglepetést tartogat az
arra
kíváncsi érdeklődőnek és meglehetően mélyenszántó üzeneteket hordoz.
Bizonyos
értelemben kár, hogy nem kap nagyobb nyilvánosságot, másrészt
elkerülhető
ekképpen a korunkra oly jellemző bagatellizáló, netán kommercializáló
ráhatás.
Ahol
a kommerciális siker a siker,
nincs más siker.
A holnapi hírekben nem azon leszünk felháborodva, hogy emberhús van a kedvenc kolbászunkban, hanem, hogy nincsen RÁÍRVA…
.------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kapcsolódó:.