… az eljövendő kormány készülhet lassan a nagynemzeti címkével építkező kormány utáni romok eltakarítására és semmi másra, mert csak erre jut erejéből. Magyarán ahelyett, hogy érdemben dolgozhatna a nemzet érdekében, az elmúlt ámokfutás romjait kénytelen kitakarítani, szobrokat visszaállítani, utcákat, tereket átnevezni, megfelelő embereket vezető pozíciókba kinevezni… Amit lehet visszaszerezni. Ami ideje és ereje marad, kormányozni. De addigra kikezdik a bukott ellenzékbeszorultak, örök miniszterelnökök, és belehajszolják mindenféle önártó cselekedetekbe, ha magától nem lépne erre az útra. Hja, az örök kerékkötők, kérem! Nehéz ebből a katyvaszból kiszűrni: ki akar jót és ki csak a zsebét tömni? Ki képviseli a nemzet érdekeit és ki a kizsákmányolók érdekeit? Bár több oldalról is a szánkba rágják, hogy ki a gonosz, ne higgyünk kritikátlanul egyiknek se! Ne féljünk megkérdőjelezni akármilyen nagyszerűnek tűnő magyarázatot is! Egyesek szerint a politikusok mind hazug haramiák és a kezük maguk felé húz, de ez is csak egy leegyszerűsítése a dolgoknak. Nem az a cél, hogy igazat adjunk valamelyiknek, hanem tisztán látni. Kezdetnek talán az, hogy melyik a pillanatnyilag legkisebb rossz? Jó, ezen túl vagyunk, majdnem mindig a jelenlegi kormány, nem? De nem, mert az elmúlt szocialista kormány az ellene folytatott iszapkampány ellenére a mostani fülkeforradalmi sugallat ellenére nem is volt olyan rossz. Akkor mi akar itt a valóság köntösében mutatkozni? Feltételezhető, hogy a legrosszabb feltételezhető. Hogy ez itt most a Nagy Csalás és lassan senkit sem érdekel, mi van a lepel alatt, holott itt-ott fellebben és felsejlik otromba tagjai közül hol ez, hol az az ocsmányság.

Ha valamilyen csoda folytán nem lesz kormányváltás, az nagyon nagy baj, irreverzibilis károkban gazdag további négy év lesz annak a jutalma.