Hazafiasság
Figyelem, hamisítják!

Egyre gyakrabban találkozunk napjainkban a "hazafiasság" fogalmával, ezzel takarózik boldog-boldogtalan,
 ennek nevében viszik máglyára embertársaikat, kiáltják ki hazaárulónak, idegenszívűeknek az érdekeikkel egyet nem értőket,
vezetnek meg egy egész társadalmat az anyagi javakat harácsoló, honfitársaikat kiraboló "hazafiak".
Az igazi hazafiak pedig kuksolnak és várják, hogy mikor múlik el ez a sajátos nemzeti kergemarhakór,
mikor falják már végre fel egymást a telhetetlen hazafias embertársak és engedik át a terepet a cseppet sem látványos,
a nem izgága, igazi-valódi hazaszeretetnek, ami ilyen rablóhadjáratok idején a katakombákban bujkál és szégyelli magát honfitársai helyett is,
de tudja, hogy hagyni kell, hadd rohanjon vesztébe, mint disznócsordába száműzött gonosz szellem.
Honnan ismerhető fel a valódi hazafiasság?
Onnan, hogy genetikai, faji, nemzeti, kulturális, történelmi tények nem befolyásolják.
Onnan, hogy náci ideológiáknak nem adja kölcsön a köntösét és szóba se áll vele.
Onnan, hogy a közösségnek sem erkölcsileg, sem anyagilag, sem szellemileg nem árt, nem lopja meg, nem rabolja ki azt.
Onnan, hogy nagyobb közösségben betartja a nagyobb közösségben mindenki által elfogadott szabályokat a kisebb közösségének jól felfogott érdekében,
és tartózkodik mindenféle oda nem illő, a nagyobb közösségben elítélt cselekedettől a hazája jól felfogott érdekében.
Onnan, hogy megérti, mi üdvös és mi nem a hazájának és annak fényében tevékenykedik annak virulásán, épülésén.
Onnan, hogy közösségét nem szolgáltatja ki senki uralmának, haszonszerzésének, rabigájának.
Onnan, hogy közössége egyedeit fontosnak tartja és támogatja a támogatásra szorulókat ellenszolgáltatás elvárása nélkül.



Kereszténység
A szeretet tanítása (szintén hamisítják!)

Az iszlám csekélyke terjedésével egyidejűleg gonosz nagytestvéri ösztönök ébredeznek a lenyugvó nap országaiban
a "keresztény" népekben és túlbuzgóságukban lepotyognak róluk a keresztény tanítások - a végére valami szánalmas
és zavaros gyűlölet-féle marad csupán a szeretet tanításából. De mindenki meg van győződve, hogy igaz keresztényként rúg bele,
toloncolja ki, deportálja, nézi le, teszi nevetségessé, lehetetleníti el, juttatja koldusbotra, írtja ki, rabolja ki, nyúzza meg elevenen és tolja tömegsírba felebarátját.

Honnan ismerhető fel a valódi kereszténység?

Onnan, hogy papjai nem a közösség zsírján élnek, hanem dolgoznak is a közösség tanításán, nem erőszakosan.
Onnan, hogy nem vizet prédikál és bort iszik, hanem bort prédikál és bort iszik.
Onnan, hogy papjai nem válnak politikai pártok eszközévé, nem parancsolnak, nem sugalmaznak, nem mondják meg, kit kell választani.
Nem uszítanak, nincs politikai preferenciájuk. Nem tartanak gyűlöletbeszédet.
Onnan, hogy közössége tagjai nem felejtik el lépten-nyomon, mi a kereszténység alapja.
Onnan, hogy nem gyűjtenek evilági kincseket.
Onnan, hogy nem papjai gazdagságában látja hite kiteljesedését, nem a templomok magasságában, nagyságában tanúbizonyság tételét.
Onnan, hogy nem úgy bánik az elesettekkel, fogyatékosokkal, lelki szegényekkel, hogy el.
Onnan, hogy nem ismer lehetetlent.
Onnan, hogy ellenszolgáltatás elvárása nélkül szeret.
                                               
                                                                                       - -


Fudaraku László 2012.10.04.