Kedves fogyasztók, ez nem vers, hanem szövegfolyam, mindennemű hasonlóság egyéb írásokhoz a véletlen műve.

Néhány hír csupán,

mi lassan elmarad,

a harc nem alhat el:

a nemzet fortyog itt.

Mindegy, mit írtál,

mindegy mit mondtál,

egy főhajtás után

torkok állják újra

a nemzet próbáját.

Ki árulózik újra,

ki foggal esik neki

a másik torkának,

ez itten a haza,

ha nem tetszik,

vágd magadat haza.

Kemény ez az ugar,

reménytelen hely,

reményvesztett fia

mint lenge hópehely,

hol ide, hol meg oda

csapódhat, az éppen

uralkodó szél

kényére - kedvére.

Átmeneti szállásunkon,

itt a sárgolyón

komfortérzetünk

marketingszemponból

a profitmaximálás

szempontjából

nagyon fontos

tényező a mai

modern idökben.

Fogyasztói lényünk

oly túlhangsúlyozott,

hogy kételyeim vannak:

Biztos, hogy más is van,

a fogyasztáson túl?

Hát nem a létünk fő

elemei a fogyasztás, és

fogyasztási cikkek létrehozása?

Van-e még olyasmi, amit

még nem tettünk

profiter fogyasztói

cikké? De tényleg!

A relatív gondtalan

élethez szükséges

levegő kisajátítását, és

újraosztását az elvhű

és behódolt talpnyalóknak

panaszolom, átkom

súlya mindre:

békétlen, és telhetetlen

jellemtelen fráterek

ármánykodó hazug

gazok, ebek különbek

nálatok. Midas király

diétája csillapítsa

kapzsiságtok, de

kísértsenek holtodiglan

megkínzott áldozatitok.

Azon is túl –

de mit nekem

ezen agyalni –

valami Isten, vagy mi,

igazságot tesz,

vagy nem,

ahogy akarja,

vagy kedve tartja.

Reszkessetek!

Vagy szarjátok le az

egészet, és csaljatok,

hazudjatok, országot

megosszátok, és

másik felét elnyomjátok,

levegőjét elszívjátok:

A ti időtök ez,

a könyörtelen butaság

királysága eljött.

Koronát parlamentbe:

megvan. Vezért várba:

meglesz. Berendezkedés

évszázadokra: folyamatban.

Pökhendi akarnok

kapzsi talpnyalóival

az országot a kontextusból

kiragadva időutazásba

rabolja vissza.

Szégyellek benneteket,

„magyarok”. Ezt tettétek

velem, és számomra

kedves emberekkel.

Nem az első alkalom,

hogy hasonlóan látom:

súlyos esküt tennék,

ezt a nyelvet soha

többé, soha többé

nem használom.

És nem is értem.

Hazug célú gazok,

már újra itt tartok,

hogy ily súlyos döntés

kerüle mérlegre.

Legkésőbb harmadszor

szót tartok, tudom

nem bánjátok.

A magyarok Istene

legyen veletek  kegyes.