Emberügyi
felvetés
Kedves
barátaim, emberek!
Hallottam
egyszer, hogy vannak emberek, akik bizonyos, az emberi szervezetre
káros anyagokat
is bőven
tartalmazó
kábítószerek
bevételével
- a káros anyagok felvételével, szerveikkel
katalizálva azt - majd a káros anyagoktól megszabadított, kábításra
alkalmas
szer megfelelő
helyre való
kipisilésével
- keresik kenyerüket.
Továbbá,
hogy a minőség
netovábbja,
ha
egyenesen a forrásból,
melegen fogyasztja az ezért
fizető
kedves fogyasztó.
A
minőségmegőrzés
érdekében
a táplálkozás drasztikus visszaszorítására
kényszerülnek, ami jótékonyan befolyásolja kiadásaik.
Nem kétséges, hogy az ilyen ember élete kínokkal teli és rövid,
mégis, amíg van rá igény, ez a fajta prostitúció is kibúvót
fog jelenteni az éhenhalás csapdájából….
Nem
mellékes mellékhatásként legyengült szervezetük
csekély mértékben ugyan, de felhasznál némi kellemesítő
anyagot is, ami a kínokat
enyhíti.
Kezdő
katalizátorembernél
ez a felvétel
nagyobb, ezért
nem annyira kín neki az önrombolás, viszont emiatt
olcsóbb is a portékája, hisz alig van anyag a kiválasztásában, emiatt
kénytelen
nagyobb mennyiségeket feldolgozni, amitől
az üzleti
felvirágzásnak
nincsen
akadálya: szervezete romlik, ettől
áruja minősége
javul és
egyenes út
vezet a megélhetés
biztosítottságához.
A leromlás
fokával
egyező
irányba
haladnak a
káros anyagok felvétele és az azzal járó külső
jelek
szaporodása a katalizátoremberen, ami az áru értékét is növeli.
A sors iróniája, hogy halálos ágyán végre megoldódnak
anyagi gondjai, az egyre emelkedő
orvosi kiadásait, magánorvossal együtt - az áruja
csillagos egekbe szökő
árával
lazán
ellenfinanszírozza.
Mondják,
hogy az utolsó katéter tartalma hárommillió
dollárt is behoz az árverésen.
(Ezt
az életpályamodellt ajánlom Matolcsy úr
figyelmébe, egy csapásra meglenne az egymillió - de merjünk nagyok
lenni, minek
szerénykedni - tízmillió új munkahely!
Unatkozó újgazdagjai bizonyára nagy előszeretettel
veszik majd igénybe
ezt az unortodox szolgáltatást, és versengve,
felverve az árakat megélhetést biztosítanának a népnek)
(a
harmadik bekezdéstől
én
gondoltam tovább,
de lehet,
hogy az egész a képzeletem szüleménye)
Fentieket
továbbgondolva, határtalan lehetőségeket
nyitna a nemzetgazdaság
számára,
gondoljunk csak a börzére,
az egész
világ
előttünk
térdepelne
végre
és
behódolna
a magyar népnek,
ahogy az meg van írva!
Mindenki tudja, hogy így
kell ennek
lenni, ne legyünk
naivak. Az, hogy világhódításunk ezer évvel ezelőtt
megállt
erőt
gyűjteni,
nem jelent semmit. Mit nekünk
ezer év!
A katalizátorembereink
segítségével
ötven
év
alatt a világ
igánk
alá
hajtja a fejét!
Itt fognak nekünk
könyörögni!
De
akkor mi állunk majd a csapnál! Élet és halál urai
leszünk végre újra és csakis! A székelyhimnuszt fogják fújni Bukaresttől
Kolorádóig
és
vissza! Szavunkat és
húgyunkat
fogják
inni, szomjazni!
Na,
sokat ígértem?! Hát nem ezért szívtunk ezer éven
át, hogy most megmutassuk? Mindehhez csupáncsak annyi kell, hogy a
megfelelő
helyre ikszeljetek a jövő
évi
választásokon!
és
akkor beindulhat a nagyüzemi
termelés,
és
a mi időérzékünkkel
semmiségnek
mondható
ötven
év
múlva
lábainknál
hever az egész
világ!