jó utat

érteni úgy
amit nem lehet,
hogy nem
kérdez erőszak,
úgy vélem
értelek.
Hogy miért,
mi végre,
te tudod.
Némi
kétely maradt
csupán
hogy talán
mégis
esetleg ha,
de nem,
erősebben
igenek
szólnak a nem
mellet.
Persze, maradunk,
te meg,
te tudod, vétód
nem vagyok
csak
pislogok,
hogy
most akkor
most
mi vagyon?
Utadra
kívánok sok
sok
akadályt és
sikeres
legyőzését
azoknak.
Innen nézve
elég végleges
megoldás
amit
választottál
de ki
tudja? Megérte?
A lánykák, az asszony
mivé lesznek?
Legyen ez
példa
az egyéni sorsra?
Se vér,
se rokoni,
se baráti kötelék
nem hívatott
becsatlakozni
sorskérdésekbe.
Kívánok
Válaszokat
Kérdéseidre.
Ha
lehet
ezt még
így mondani.
Örülök, hogy találkoztunk.