.
.
.
.
.
.

Spiegel-Tüköry Krenmüller-Tormay Cécile*

 

 „Következetesen magyarosítás előtti családi nevükön is (Kun-Kohn Béla, Szamuely-Sámuel Tibor többek közt) emlegeti a forradalmak vezetőit, ezzel is hangsúlyozva zsidó gyökereiket.”*

 

Hála a kommunizmus bukásának és a liberalizmus terjedésének - Tormay Cécile neve ma már közismeretnek örvend.

Nevezzük nevén, ahogy ő is tette másokkal, a magyarítás pontos időpontjának feszegetése nélkül - mint ahogy feltételezhetően ő sem nagyon feszegette az általa preferált névkezelési gyakorlatában - Spiegel-Tüköry Krenmüller-Tormay Cécile.

A magyar nemzet melletti elkeseredett elkötelezettsége legfeljebb egy magyarosított és elmagyarosodott, eredetileg idegenszívű ember (mint neve is mutatja, ugye) hazaszeretete.  Akinek magyarsága és hazaszeretete az antiszemitizmusban nyilvánul meg és abban is merül ki.

Egy olyan emberé, aki a hozzá hasonlóan nem magyar származású - de eddig sikeresen elnyomott és most elnyomásukat megelégelve a hatalmat magukhoz ragadott emberek származását zavaros összeesküvés-elméletek mentén fontosnak tartva - valamiféle erkölcsi emelvényen gondolva magát, elítéli és mélységesen megveti azokat.

 

Nem gazdaságpolitikájuk, országot építő vagy romboló intézkedéseik, tetteik miatt, hanem származásuk miatt ítéli el ő, a nem magyar származású a nem magyar származásút.

Antiszemitizmusa mai antiszemitát mosolyra fakasztó bagatell, keményebb hang uralja ma az étert.

 

Személye napjaink kultúra-ásatásainak eredményeképpen került elő Wass Albert és Nyírő József társaságában. Nem véletlen, ezen illusztris társaság inkább a nemzetiszocialista tömörülések identitáskeresésének kevés fantáziával előkerült figurái. Vélhetően úgy kezdtek a keresésükhöz, hogy megnézték, kiket tiltottak be a „véreskezű kommunisták” annakidején és máris meg volt a kultúra zászlójára tűzhető közösségépítő és megőrző kánon.

Irodalmi munkásságul mindenfajta értékelése, méltatása és propagálása a nemzet-biznisz és a kirekesztő, összeesküvés-elméleteken túlhizlalt hamis nemzettudat malmára hajtják a vizet.

 

Kívánatosabbnak gondolná az ember, ha már választani kéne például erdélyi írók közül Wass Albert vagy Nyírő József kétes értékű, antiszemitizmussal és némi gyűlölködéssel kontaminált hazaszeretete ellenében Tamási Áron példáját preferálni, akinek hazaszeretetében senki emberfia nem kételkedhet, de mégsem emlékszünk olyanra, hogy olvasása után kardot ragadni és az „idegeneket” lekaszabolni lenne jó-érzéssel tettük le a könyvet. Fent nevezett úriembereknek köszönhetően ez a fránya hazaszeretet olyan portéka lett, amit kimutatni egymást túllicitálva nem mulasztja el a sok konkurens lélek. Pedig lehetne együtt is, származásra, vallásra, bőrszínre és szexuális irányultságra való tekintet nélkül, egymásra mutogatás nélkül összetartani és nem szétosztani, bomlasztani az összetartozás nevében.

 

Spiegel-Tüköry Krenmüller-Tormay Cécile munkássága annak a kizsákmányolásra alapított társadalomnak állított szobrot, amely önmagát vesztébe sodorta, és szerzőnk ehhez a kizsákmányoló osztályhoz tartozván, a rossz vesztes elkeseredését a hazaszeretet köntösében próbálta kinyilvánítani. Az általa élt kettős mérce, ahol az ő nem magyar származása nem számít, de a másé igen, régi seb a „nemzet” testén, érdekes módon mindig az uralkodó osztály kiváltsága volt az idegenek felhasználásával történő vérfrissítés, ami nem tűrt ellentmondást és nem lehetett soha vizsgálat tárgya. Ezen a ponton lehetne összeesküvés-elméleteket gyártani a már ismert mintára:

Hogy kik alakítják, alakították igazából a „magyar nemzetet”?  Ha célunkkal nem ellenkezne, meg is tennénk.

 

 

Talán örökre megválaszolatlan marad a kérdés: méltán mellőzött író, vagy a kommunisták által igazságtalanul betiltott írót próbálják manapság a közérdeklődés közepébe erőltetni? Megérzésem szerint az előbbi felvetés valószínűbb.

Bevallom, csekély érdeklődéssel fogtam a Bujdosó-könyv olvasásába és nyelvezete a legcsekélyebb mértékben sem keltett szimpátiát iránta. Ellenkezőleg. 

Többi művének ismerete hiányában nem tudok maradéktalanul véleményt alkotni róla, ennyi elég, nyitott könyv marad ebben az értelemben…

Nem venném magamnak a bátorságot, egy csekély mértékűnek mondható beleolvasás alapján lesújtó véleményt formálni irodalmi munkásságáról, csupán a körülötte derengő evidenciák mentén keletkezett gondolataimat osztom meg veled, kedves érdeklődő olvasó.

 

Bármikor szívesen újra „belekóstolnék” remekműveibe, ha értelmét látnám.

Ha kérdés vetődne fel.

 

Addig is, kinek a pap, kinek a papné.

                                                                              Optikai segédlet:

alias Krennmüller-Spiegel
(Néhány, a Bújdosó könyv angol kiadását "díszítő" kép, a kettős mérce elkerülése véget a szerző képével és nevével kiegészítve.)

.

.

......................................................................................................................................................................................

A személyhez fűződő cikkek:

Tarlós kifarol a Thormay Cécile utcából?

update 
indoklás
Tormay Cécileről Szénásival Kádár Judit beszélget


Fudaraku László 2013.03.21.                                                                      _  _