Spiegel-Tüköry
Krenmüller-Tormay Cécile*
„Következetesen magyarosítás előtti családi
nevükön is (Kun-Kohn Béla, Szamuely-Sámuel Tibor többek közt) emlegeti
a
forradalmak vezetőit, ezzel is hangsúlyozva zsidó gyökereiket.”*
Hála
a kommunizmus bukásának és a liberalizmus terjedésének - Tormay Cécile neve ma már
közismeretnek örvend.
Nevezzük
nevén, ahogy ő is tette másokkal, a magyarítás pontos időpontjának
feszegetése
nélkül - mint ahogy feltételezhetően ő sem nagyon feszegette az általa
preferált
névkezelési gyakorlatában - Spiegel-Tüköry
Krenmüller-Tormay Cécile.
A magyar
nemzet melletti elkeseredett
elkötelezettsége legfeljebb egy magyarosított és elmagyarosodott,
eredetileg
idegenszívű ember (mint neve is mutatja, ugye) hazaszeretete.
Akinek magyarsága és hazaszeretete az antiszemitizmusban nyilvánul meg
és abban is merül ki.
Egy
olyan emberé, aki a hozzá hasonlóan nem magyar származású - de eddig
sikeresen
elnyomott és most elnyomásukat megelégelve a hatalmat magukhoz ragadott
emberek
származását zavaros összeesküvés-elméletek mentén fontosnak tartva -
valamiféle
erkölcsi emelvényen gondolva magát, elítéli és mélységesen megveti
azokat.
Nem
gazdaságpolitikájuk, országot építő vagy romboló intézkedéseik, tetteik
miatt,
hanem származásuk miatt ítéli el ő, a nem magyar származású a nem
magyar
származásút.
Antiszemitizmusa
mai antiszemitát mosolyra fakasztó bagatell, keményebb hang uralja ma
az étert.
Személye
napjaink kultúra-ásatásainak eredményeképpen került elő Wass Albert és
Nyírő
József társaságában. Nem véletlen, ezen illusztris társaság inkább a
nemzetiszocialista tömörülések identitáskeresésének kevés fantáziával
előkerült
figurái. Vélhetően úgy kezdtek a keresésükhöz, hogy megnézték, kiket
tiltottak
be a „véreskezű kommunisták” annakidején és máris meg volt a kultúra
zászlójára
tűzhető közösségépítő és megőrző kánon.
Irodalmi
munkásságul mindenfajta értékelése, méltatása és propagálása a
nemzet-biznisz
és a kirekesztő, összeesküvés-elméleteken túlhizlalt hamis nemzettudat
malmára
hajtják a vizet.
Kívánatosabbnak
gondolná az ember, ha már választani kéne például erdélyi írók közül
Wass
Albert vagy Nyírő József kétes értékű, antiszemitizmussal és némi
gyűlölködéssel kontaminált hazaszeretete ellenében Tamási Áron példáját
preferálni, akinek hazaszeretetében senki emberfia nem kételkedhet, de
mégsem
emlékszünk olyanra, hogy olvasása után kardot ragadni és az
„idegeneket”
lekaszabolni lenne jó-érzéssel tettük le a könyvet. Fent nevezett
úriembereknek
köszönhetően ez a fránya hazaszeretet olyan portéka lett, amit
kimutatni
egymást túllicitálva nem mulasztja el a sok konkurens lélek. Pedig
lehetne
együtt is, származásra, vallásra, bőrszínre és szexuális irányultságra
való
tekintet nélkül, egymásra mutogatás nélkül összetartani és nem
szétosztani,
bomlasztani az összetartozás nevében.
Spiegel-Tüköry
Krenmüller-Tormay Cécile munkássága
annak a kizsákmányolásra
alapított társadalomnak állított szobrot, amely önmagát vesztébe
sodorta, és
szerzőnk ehhez a kizsákmányoló osztályhoz tartozván, a rossz vesztes
elkeseredését a hazaszeretet köntösében próbálta kinyilvánítani. Az
általa élt
kettős mérce, ahol az ő nem magyar származása nem számít, de a másé
igen, régi
seb a „nemzet” testén, érdekes módon mindig az uralkodó osztály
kiváltsága volt
az idegenek felhasználásával történő vérfrissítés, ami nem tűrt
ellentmondást
és nem lehetett soha vizsgálat tárgya. Ezen a ponton lehetne
összeesküvés-elméleteket gyártani a már ismert mintára:
Hogy
kik alakítják, alakították igazából a „magyar nemzetet”? Ha
célunkkal nem ellenkezne, meg is tennénk.
Talán
örökre megválaszolatlan marad a kérdés: méltán mellőzött író, vagy a
kommunisták által igazságtalanul betiltott írót próbálják manapság a
közérdeklődés közepébe erőltetni? Megérzésem szerint az előbbi felvetés
valószínűbb.
Bevallom,
csekély érdeklődéssel fogtam a Bujdosó-könyv olvasásába és nyelvezete a
legcsekélyebb mértékben sem keltett szimpátiát iránta. Ellenkezőleg.
Többi
művének ismerete hiányában nem tudok maradéktalanul véleményt alkotni
róla,
ennyi elég, nyitott könyv marad ebben az értelemben…
Nem
venném magamnak a bátorságot, egy csekély mértékűnek mondható
beleolvasás
alapján lesújtó véleményt formálni irodalmi munkásságáról, csupán a
körülötte
derengő evidenciák mentén keletkezett gondolataimat osztom meg veled,
kedves
érdeklődő olvasó.
Bármikor
szívesen újra „belekóstolnék” remekműveibe, ha értelmét látnám.
Ha
kérdés vetődne fel.
Addig is, kinek a pap, kinek a papné.
.
.
......................................................................................................................................................................................
A személyhez fűződő cikkek:
Tarlós kifarol a Thormay Cécile utcából?