A korrupció az mi?


A korrupciós vádakkal illetett vezetőség, lánykori nevén kormány a felső szinten rendezett, poharazgatással és mindenféle élvezetekkel tarkított, untig-unott
eseményén hangosan felolvastak egymásnak a hazai és nemzetközi sajtóból velős megállapításokat a regnáló hatalom tetteiről, és térdüket csapkodva,
fulladozva röhögtek a sok hülyén akiknek fogalmuk sincs a világról.

- A világ én vagyok! - kiáltott fel ekkor a képzeletbeli vezér, amikor a gépelésben idáig jutottam.
- Várd ki szépen a sorod, ne menj eseményszámba! - mondtam neki - még nem kereteztem eléggé a történetet.

Hol is hagytam abba? Ja igen, a NER-dzsentrik időtöltése.

"A magyar vezetőség valójában úgy reagál a korrupciós vádakra, mint a tömeggyilkos, akit felelősségre von a rendőr,
mert eldobott egy papírzsebkendőt, és megbünteti egy tűrhetően nevetséges összegre - kelletlenséggel és öklét rázva kifizeti azt,
és röhög a markába, hogy ezeknek fogalmuk sincs a világról." - olvassa egyik olvasni tudó vezetőségi tag
valami lúzer balos lap éhenkórász politológus firkászának szakvéleményét.

- Ezek mi vagyunk! - állapította meg kellemes meglepetéssel tapsikolva egyikük, a vezért ábrázoló fülbevalói megcsillantak a böséges gyertyafényben.

- A korrupció én vagyok! - kiáltott fel ekkor a nagy vezető - mikor a röhögéstől elállt lélegzete helyreállt.
 Mellét verte két kézzel, ahogy azt a potens benyomást keltő gorilláktól látta a múltkor a tévében,
majd hétrét görnyedt az újabb röhögőgörcstől.
 
"A magyar rezsim az olimpia megrendezésére való pályázati szándékától nem állt el, amikor látszólag elijedt
a Momentum népszavazásos fenyegetésétől, a Nolimpiától." - olvasta a ceremóniamesterré avanzsált nagy bajszos valami balszélső hetilapból.

 Tényleg, hol a pia - gondoltam ekkor - egy Connemara nevű ír whiskey öt centis kiszerelésben,
anyósom - ha nevezhetem így házasság nélküli kapcsolatom édesanyját - adta egyszer régen ajándékba.
Egy puccos kis mágneszáras fekete kartondobozban volt, négy kis üveggel. Afféle kóstoló.
Kész csoda, hogy még nem lettem alkoholista ilyen csodaitalok mellett.
Ezúttal is köszönöm neki szépen, nem vált be a terve: Nem lettem alkoholista.
Illetve már annak is születtem, de eddig szárazon megúsztam, de egy-két völgymenet idején bizony igencsak pusztultam.
Rémlik valami, hogy talán hallottam valami olyat, hogy Para-Kovács Imre is közelebbi kapcsolatba került ezzel az itallal valamikor réges-régen.
Mindenesetre punkos vehemenciájú ivó koromban egy fél életre sikerült magammal megutáltatni a whiskey-t.
Önvédelmi mechanizmusaimnak köszönhetően túlittam magam belőle, nagyon sokáig borzadva gondoltam csak rá.

De elkalandoztam - gondoltam - amikor belekortyoltam a második pohárkába, mert kétfelé osztottam az öt centit, megadva a módját:
Kicsi, de szélesszájú henger alakú pohárka.
Nem is tudom, honnan van, de tökéletes a formája: a szája alig egy pindurkával keskenyebb a magasságánál.
Jobban megnézem, hát van rajta egy matrica. Ekkor beugrik: de nem biztos, gyertya volt benne, kaptuk valakitől.
Hogy is írhatnám le? Hatágú csillag egy körben alapon, a csillag ágai rizsszem vagy ellipszis (mi még úgy tanultuk)formájúak,
ahol a csillagok ágait összekötő rizsszemek képzik a kört.
És ez még csak a kezdet, ebből van egy pár, egymást két minden második rizsszemnél közösen kört alkotó kör, amik végeredményben egy nagyobb kört alkotnak.
De a pohár vastagaljú, teljesen gyakorlatiasan a gondatlan poharazgatásra vannak kitalálva az ilyenek.
Ha most összeesküvés hívő lennék, azt gondolnám, hogy az illatgyertyát is anyósomtól kaptuk.
Biztos megharagszik, ha ezt elolvassa.

De már megint elkalandoztam.
- Ezek a hülyék nem fogják fel, hogy pont hogy kapóra jött ez a kis kekeckedés, mert még kell egy kis idő felépíteni ezt-azt, hogy meglegyen minden a következő olimpiára,
(most, hogy belegondolok majd hat év építési termése ismeretében, igazat adok neki), nem lehet egyből a forró vízbe dobni a békát! - rikkantotta egy guccsiba öltöztetett divatmondjameghogykivagy figura.

- Mit akar ez a Momentum? Megakadályozni az olimpiát? Könnyen ugrálnak, fiatalok, lazán megélik a következőt, de mi,
öregek itt a Fiatal Kanok Klubjában (FKK), örökre eleshetünk ettől az óriási lehetőségtől.
Ki tudja, hogy akkor még élünk-e? - fakadt ki méltatlankodva a nemzeti rend őre.


És így ment ez tovább, el tudjuk képzelni, mi minden jóban részesítették egymást, míg el nem fáradtak.
És még ma is mulatnak, ha meg nem haltak.


Ezek nem érdemlik meg az időt, hogy velük foglalkozzak - gondoltam magamban és abbahagytam az írást.


26.08.2023, Bécs