.

Madarak

 

Egyszer egy szarka lelövése csak a szárnya sérülésével járt, a harmadik emeleti erkélyen, egy fatuskóhoz kötve, szárnya sínbe téve – várta gyógyulását, egyéb - pórul járt társaival ellentétben, akik életük hirtelen befejezése után a szó legszorosabb értelmében lábukkal járultak hozzá, a fajukat károsnak nyilvánító vadgazdálkodás sikeréhez, miszerint kiirtandó - de legalábbis ritkítandó eme túlszaporodásra hajlandó madár. Egy pár levágott lábért egy töltény járt emlékezetem szerint, így jutalmazta a rendszer a beavatkozást.
Az erkélyen a szarka meghökkentően bizalmatlan volt, vastag téli kesztyűn keresztül is érezni lehetett erős, éles csőrének szorítását. Emlékezetem szerint valamikor felgyógyult és visszakerült a szabadságba, de lehet, hogy nem jól emlékszem.

 

 

*

 

 

Mikor apám egykor csillogó szemekkel letette a résesre összehajtogatott fedelű kartondobozt, izgatottan találgatni kezdtünk, a résen látható, szürkés prémszerűség-részlet alapján nem lehet más, mint egy nyuszi! Majd kiugrottunk örömünkben a bőrünkből! Hát még amikor, óvatosan kinyitva a dobozt, egy jókora bagolyfióka lesett ki laposan! Az elkövetkező hetek az élelemszerzés gondjaival teltek el, parizertől élő verébfiókáig minden megfordult. Rókahulla húsa, csúzlizott galamb, földigiliszta, stb. Hóbaglyunk néha hideg lábbal arcomon sétálva ébresztett, nem lehetett rossz néven venni tőle, hisz éjjeli létformára volt programozva gyárilag, bizonyos mértékig hálával nyugtáztam, hogy nem használta hatalmas karmait az arcomon nem túl stabil álldogálás stabilizálásához…
Egészséges bizalmatlanságát továbbra is megőrizte és a feltétlenül szükséges érintkezésen kívül nem kereste az emberi kapcsolatot, nem szállt hívó szóra csuklóra, nem ereszkedett le hozzánk, emberekhez. Többnyire a cserépkályha tetejéről figyelte a fejleményeket és közben fejlődött is szépen, megtanult repülni, és egyszer csak eltűnt, már nem is emlékszem a részletekre. Bár vadászni nem tanítottam, mégsem aggódtam miatta, olyan önálló benyomást tett akkor már. Nem firtattam honnét jött, hová ment. Még sokáig gondoltam rá.

 

 

*

 

 

Történt aztán, hogy mindenáron akartam egy hollót és nem győztem kivárni, míg elárvul valamelyik és utamba kerül. Miután ismertem egy bizonyos fészkelő helyet, elég gyalázatos módon elraboltam egy fiókát és felneveltem. Ezúttal is minden leleményre szükségem volt az étkeztetésének a megoldásában, de megoldódott. Az időközben kiköltözött szomszéd lakásába beköltöztettem Rokkót,
már szépen jött hívásra, akár harminc méterről is csuklóra szállt. Volt, hogy gyalog követett a Boulevárdon, méltóságteljesen lépegetett utánam, majd egyre többet repült, felfedezte az égboltot magának. Eleinte a bábszínház épületének tetejére szállt le pihenni, de ott a varjak gyalázatos módon támadták, sehogy nem tudtam lecsalogatni onnan. A város másik végéből hozták vissza kedves emberek. Aztán valamikor ő is elszállt valamerre.

Sok-sok évig hallani véltem hangját a magasból.

.

.

Fudaraku László 2013.04.16.                                                                                                 -