Áldozat? Áldozat!

Újabb ingerküszöb átütés élményben részesített egy esemény, ami nagy port vert fel a magyar nyilvánosságban.
Egy amúgy jelentéktelen tévéformátum során, ahol Csákányi Eszter, Wahorn András és egy Mérő Vera nevű ember vettek részt egy Lakatos Márk nevű valami dizájner, vagy mi által adott vendéglátáson.
A téma, hogy nagyot üssön, a szex volt. Érthető, erre csak rákattannak a nézők.
Természetesen kis körítés, bemelegítés után rá is térnek a témára.
Csákányi Eszter előad egy élményt, amit önmaga nem minősít, se nem rossznak, se nem jónak nem mondja azt: „Most nem mondom konkrétan azt, hogy jó volt, de nem volt rossz.
Erre Lakatos megkérdezi Mérőt, aki ennek a nagy szakértője (a műkedvelő pedofilok nagy szomorúságára és bosszújára, de még a nagyapák véletlenül és akaratlanul félrecsúszó mozdulatainak bombabiztosan ellentétes előjelűvé besorolásában is nagy potenciállal kecsegtető Ő), hogy: Ez elfogadható, hogy valakinek ilyen élménye lesz egy ilyen helyzetben?
Tekintsünk el a pongyolaságától, hisz bizonyára nem arra gondolt, hogy elfogadható-e, hogy Eszternek ilyen élményben volt része, vagy hogy úgy érzett, ahogy érzett, hanem jóindulatúan feltételezzük, hogy az élményben részesítő akciójának elfogadhatóságára gondolt.
De állj, nem jó, mert akkor Mérő miért a jó és rossz feloldhatatlanságáról, annak traumatizáló hatásáról beszél ezek után?
Ha beleképzelem magam a fejébe (nehéz, de megteszem), akkor ő elvitatja Eszter jogát attól, hogy amint mondta, se jó, se rossz érzés nem volt. Gyámsága alá veszi. Rögtön, és azonnal.
Mérő elemében van, ez volt neki a hívószó, elkezdi elemezni a világot, a tudomány legújabb állását ráhúzza az éppen hallottakra. Ahol nem megy be a puzzleja, ott farag egy kicsit, beerölteti.
De a kép csak nem áll össze. Elmagyarázza Eszternek, hogy miért nem képes egyértelműen rosszként emlékezni arra, ami neki se nem rossz, se nem jó emlékként vonult be a történelembe.
Ezen a ponton elképezhetnénk egy ördög ügyvédjét, aki az ellenkezőjéről akarja meggyőzni Esztert, de ezt hagyjuk. Itt arról akarják meggyőzni, hogy ami neki semleges volt, az valójában a tudomány mai állása szerint rossz, és legyen már szíves áldozatnak tekinteni magát.
Hogy a fizikailag jó érzést azzal összeegyeztetni, hogy közben (?) egy bácsi a bugyidba nyúlt bele (jelzem, a kettő ugyanaz, ugye követtük, először volt a belenyúlás, utána a kellemes érzés, de ez Verát nem zavarja, mert így könnyebb megfordítani a dolgokat.

Hogy rövidre zárjam a történetet, mert nem ér az egész annyit, hogy a végtelenségig elemezgessem, pedig lenne benne elég felháborító alakoskodás és tárháza alamuszi ferdítéseknek, a nagy port felkavart Wahorn-reakció az Eszter történetére, megtoldva Wahorn történetével (amiben ő maga nem állította be magát dicsőséges hódítónak, amint azt kicsit később a Klubrádióban állította Mérő), ez a Vera arra érezte magát jogosultnak, hogy mindkettőjüket gyámsága alá vegye.
Akaratuk ellenére, csupán azért, mert azt merték mondani, hogy a velük történt események nem hagytak hátra rossz emléket bennük, nem érzik magukat traumatizáltnak, tehát a maguk módján feldolgozták (ha volt mit – szerintük nem volt) kéjes élvezettel áldozattá TETTE őket.
Erőszakot követett el rajtuk, és teszi ezt tovább is minden lehetséges fórumon, ahol megkeresik. Újra meg újra. És nem csak velük.
Hályogkovács módjára, de itt talán kicsit továbbgondolva, nem ismerjük áldozatainak számát.
Én azt mondanám, hogy ha eddig nem voltak traumatizáltak, akkor most lesznek.
Tudjuk, ha eleget mondjuk valakinek például, hogy buta, akkor az is lesz.

Senki nem gondolja, hogy helyénvaló, ha bácsik kislányok bugyijában turkálnak.
Legalábbis én nem.
Senki nem gondolja, hogy egy 11 éves fiúnak az a legjobb, ha egy tizenévvel idősebb növel veszti el a szüzességét.
Bár nem sokkal idősebb gyerekeiket vitték apák abban a korban kuplerájba, hogy legyél fiam férfivé…
Ott se hasonló korú emberek várták a szüzességük elvételére.

Csak egy mellékes gondolat:
Ha szakember (pszichológus, terapeuta) csinál ilyent, így közli áldozatával páciensével valakivel, hogy áldozat, az rögtön elveszíti a licenszét, erre mérget vehetünk.
Egy ilyen botcsinálta szakértő (exhibicionista) viszont, aki nem elégszik meg a saját kis nyomorúságának a kiállításával, hanem másokat is nagy előszeretettel állít ki, akinek ezirányú neveltetési hiányosságánál (szociopata) csak a perverziója nagyobb, hogy áldozattá tesz olyanokat, akik sikeresen feldolgoztak feldolgozható eseményeket, büntetlenül megteheti.
Félreértés ne essék, nem vitatom az általa hangoztatottakat, csak nem kéne minden arra haladó járókelőre ráhúzni a sablonokat.
Igen, van olyan, de nem mindenkire érvényes. A tisztesség kedvéért a kivételeket is tekintetbe kéne venni, de gondolom azt a forrásai sem merik kutatni, mert ez most a kurzus, mindenki erőszaktevő, vagy áldozat.
A beszélgetésben elmondott eseteket, mind a kettőt „BRUTÁLIS PEDOFIL BŰNCSELEKMÉNY”-nek tartja, ezzel ellehetetleníti a valóban BRUTÁLIS bűncselekmények megnevezési lehetőséget.
De lehet, hogy az őt ért esetre is ezt gondolja, ahol egy magamutogató az ő szeme láttára megmutatta a farkát. Többek között neki, talán a metrón, vagy hol.
Ez az ő traumája, amit úgy dolgozott fel, hogy egy BRUTÁLIS PEDOFIL BŰNCSELEKMÉNY áldozataként azonosította magát.
Egészségére. De hagyja meg a többi ember önrendelkezési jogát – ha azt el is vette tőlük egy kis időre egy „nyavalyás pedofil”, ahogy az elhangzik nem egyszer.
Senkinek nincs szüksége rá, merem állítani, hogy ellenkezőleg, senki nem szeretné, ha a médiában kerekedne ki áldozat volta, amiről ráadásul eddig semmit se tudott.
Megkockáztatom, hogy a témaindító műsor szerkesztői teljes mértékben tudatában voltak a végkifejletnek is, nem hiába állították úgy össze a vendéglistát, adták meg a témát úgy, ahogy.
Ez a mai fogyasztói társadalom arénája, ahol a gladiátorok ismert személyiségek, az oroszlánok helyett jellemtelen és névtelen senkik szórakoztatják a népet.
Azt nem értem, hogy miért mennek bele az ilyesmibe, amikor ekkora esélyük van a kiszámíthatatlan veszélyekre? Beleértve a traumatizálás lehetőséget, mert mint már felvetettem, ha eddig nem érezték is úgy, hogy BRUTÁLIS PEDOFIL BŰNCSELEKMÉNY áldozatai lettek, akkor mostantól könnyen meglehet, hogy igen.
Fene tudja, én azt hittem volna, hogy ha ez a két ember relatíve (az általános körülményekhez mint mindenki) boldogan éli az életét, akkor, nem lenne szép dolog esetleges sebeket feltépni.
Annál is inkább, mert ezek a sebek nem is léteznek, vagy ha igen, teljesen beforrtak. Mindaddig, amíg jön egy ilyen emberi szörnyeteg, aki mindenkiben meglátja az áldozatot.
Igen, mind áldozatok vagyunk, de nem úgy, ahogy ő az egyetlen egy sablonjával látja.

2021.11.09