(Gunnyadó klapanciával)

Batyumban a világ

rám eső része, nem

nagy teher - bírom,

viszem szeretettel

vegyes hálával eltelve

rendületlenül tovább,

valahová - csak el, vagy

a sehovába, ha kell:

helyben taposok, míg

belülről jő a hír,

hogy most akkor

felkerekedni, érted,

felkerekedni!

Addig megadóan

megadom magam

a Mindennek, igyekszem

környezetemnek

a lehető legkevesebbet

ártani, a lehető legkisebb

lábnyomot hagyni

magam után.

Jelentéktelenségem tudatában

sincs hiány.

.................................................oooooooooooo00000000000000000000000000000oooooooooooo.................................................