Adva van a mutogató.
A mutogatás skálája a
testrészek, nemi jegyek és idomok kihangsúlyozásától, kiemelésétől a leplezetlen
el-nem takarásukig, szándékos közszemlére tételükig terjed.
Van továbbá a néző.
Mert nincsen mutogatás néző
nélkül. A nézés skálája a szem sarkából a feltűnést kerülve odasandítástól a
leplezetlen, szájtáti, elkerekedett szemekkel való bámulásig terjed.
Állandó eleme a hármasnak
a szemérmetlenség.
Úgy tűnik, valakire
mindig rá kell húzni. Szerény meglátásom szerint általában a férfi nézőnek jut
ez a szerep, ha női mutogatóról van szó - hisz férfi mutogatónál egyértelmű a
képlet, ott csak ő lehet a szemérmetlen…
A női mutogató fölötte
áll mindennek: - Itt a szemem! - mondja – erkölcsi fölénye tudatában - köldökig
kivágott ruhájában. A mutogatóval szembenálló szerencsétlen férfi nézőnek
esélye nincs szemernyi igazságra sem, mert pechére a szemérmetlenül kiállított
testrészek bámulása manapság szemérmetlen bámulásnak számít, és naiv alanyunk akaratlanul
is az elfogadott szokások perifériájára sodródik, ahol aztán erkölcsileg
lenullázva amolyan boksz-zsákként tengetheti életét.
Tanulj meg tehát kisfiam
rendesen, feltűnést kerülve alakoskodni, mert könnyebb lesz az életed.
Hisz
mindenki így csinálja - hogy nem tanultad el eddig többiektől? Az alakoskodás
megengedett, megkövetelt, mi több életbevágóan fontos, és kötelező. A mimikri
lételem. És nem csak a tuggyukkiknek, hanem kivétel nélkül mindenkinek. Aki annak
alkalmazását erkölcsi aggodalmában elutasítja, az ellehetetleníti, de jobb esetben
is megkeseríti az életét. Ne hidd, hogy a nézést bátran felvállalva dacolhatsz
a többség ítéletével. El leszel taposva, mint egy féreg. Az új erkölcsi rend szerint
te leszel az erkölcstelen, és nem a mutogató. Persze ez megfordul, ha mutogatós
bácsi áll szembe nőkkel, vagy gyerekekkel, ugye ott mindenki tudja, hogy kit kell
megkövezni… Csak zárójelesen és félénken szánnék egy említést ama serdülő
kisfiuk emlékének, kiknek lelkivilágát dúlta szét bőkezűen, és könnyelműen mutogatott
női báj, női nemi jegyek látványa.
Ne legyél hát finnyás,
kisfiam, szálljál már le arról a képzelt erkölcsi magas lóról, ahová
felcsúsztál egy óvatlan pillanatban, amikor nem lehetett tudni, hogy hol van
fenn, és hol van lenn – ne ítélkezz, hogy ne ítélhessenek. Mimikrizz. Iratkozz
be a Nagy Nemzeti Mimikri Képzőbe, csak figyelj és tanulj, nem olyan nehéz az –
a hányinger is alábbhagy majd szép lassan. A túlélésnek, megmaradásnak ára.
Van.
000000000000000oooooooooooo.................................................