Elfogadhatatlanok a linzi plakátok a magyarokról és a romákról -

írta Szalay-Bobrovniczky Vince az Indexen,

 mert

miután a sajtó kiakadt a tőle amúgy megszokott, legutóbbi Fidesz-imázsvédő intervencióján, megírta a tutit, az Indexnek le kellett közölnie – ellentmondás nélkül.

Nos, a fenti szöveggel kezdi helyrerakni a dolgokat. Ami rögtön szemet szúr, hogy a kizárólag a romákat ért atrocitásokkal és jogfosztásokkal foglalkozó kiállítással kapcsolatban idegengyűlölő ország gyanújába keverést emleget (tényleg, mennyire gyűlölendő idegeneknek látja ma a hivatalos Magyarország a romákat?),
az „átlag magyar hazafi” is az ő képzeletének a szüleménye, de a kormányfő védjegye emlegetése sem arról tanúskodik, hogy:

  A maradék 14-15 magyar vonatkozású plakátot nem részletezi - talán mert majd´ mind a mai magyar nemzetiszocialista valóságot tükrözik és az emberben felmerülhet a kérdés, miért is nem tesz semmit az erősködő, ámde imázs-érzékeny kormány a nemzetiszocialista eszmék terjedése ellen? Csak nem tehetetlenségből?

A tény, hogy Magyarország olyan szép számban képviselteti magát a kiállításon, azt bizonyítja, hogy Magyarország jelenlegi kormánya nem képes, vagy nem hajlandó a nemzetiszocialista eszmék elburjánzását megakadályozni, sőt, nyomon követhető módón együttműködik abban, de az ellenkező látszatot minden eszközzel megtartani igyekszik.

Az érdemet, hogy kormányzásuk alatt mindez lehetséges – Barkik, Bobrovniczkyk és Prőhlék eszeveszett és vak nemzetközi hadakozása ellenére - nem lehet elvitatni tőlük.

Különben is, őexcellenciája más okból sem mehetett oda, elvégre igazi művészet is van a világon, aminek a vitatott kiállítással szemben sok köze van a valósághoz, nem provokál és nem akar semmit:

Az ausztriai romaszövetség elnökét is megkérdezte ez ügyben, aki jelezte neki, hogy nem ért egyet a provokáció eszközének használatával... inkább a hajléktalanság és a koldulás csökkentésével van elfoglalva. Nyílt levélben érte szemrehányás az említett urat amiatt, hogy a nacionalista eszmék pártjára állt és elhatárolódott a roma érdekeket védeni akaró kiállítástól.

Ha nem értettük volna az idegengyűlöletet, az idegenellenesség fogalmát is bevetve leszögezi:

A nagykövet úr írásának gyöngyszeme, a homályos utalással, miszerint:

 „Engem fehérorosz reflexű nagykövetnek beállítani, bocsánat, de nevetséges.”

Hiába keressük az erre utaló jeleket Miklósi Gábor írásában, hacsak nem a különféle szerkesztőségekre tett ráhatási kísérletek felemlegetését (lásd alul) nem értelmezte őexcellenciája efféle, fönt látható keresetlen szavakkal:

Talán jobban tenné őexcellenciája, ha a szakmája írott és íratlan szabályait mellőzve tényleges hazája szolgálatában látná élete értelmét és nem a jelenlegi kormányt tartaná a hazával egyenlőnek és a jelenlegi kormány által tolerált „idegengyűlölést” és „idegenellenességet” tartaná védelmére érdemesnek:

  „Azért nem vettem részt a tárlat megnyitóján, mert a szakmánk minden írott es íratlan szabálya szerint sem szabad olyan tárlatra elmenni, sőt még helyettesítő képviselőt sem küldeni, amelyik hazánkat gyalázza és tünteti fel negatív színben és hozza azt nemzetiszocialista vagy idegengyűlölő ország gyanújába.”

Sőt, megkockáztatom a kijelentést, hogy az ő észjárása mentén kötelességszegést követett el azzal, hogy nem igyekezett oda tiltakozni a hozzá beérkező levelek és megkeresések ellenére – inkább választotta a szórakozást –

- holott mindenki tudja, hogy ugyanolyan, sőt sokkal, de sokkal felemelőbb érzés a haza védelmében nemzetközi közröhejnek kitéve magunkat – odabilincselni magunkat a bejárathoz, üllő- és éhségsztrájkkal követelni a kiállítás bezárását!
Bizonyára az általa említett fiatalok és idősek együtt örültek volna, ha személyesen is megvédi a haza becsületét. Talán azt várták volna tőle:

00000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000

Ezennel követelem őexcellenciája felelősségre vonását és az ügy érdembeli kivizsgálását, különös figyelemmel a kötelességszegés tényétől való figyelemelterelő  sajtókirohanásásos akció mögött meghúzódó munkakerülés tényét.

Szükségesnek látom továbbá megjegyezni, hogy amiben az excellenciás úr Miklósi Gáborral egyetért, abban én nem értek velük egyet...
Már rögtön az első idézetben látszik, hogy gyakorlott iszapbirkózóként megpróbálja egy kicsit a Gábort összesarazni magával...

Ami maradt: sértődött nagykövet, sértődött újságíró, sértődött olvasó.

A vitatott kiállítás képei

«Die Gedanken sind frei» Angst ist Alltag für Roma in EUropa  
Ein Transnationales Ausstellungsprojekt zur Förderung von politischer Bildung und Zivilcourage

Hetze gegen Marika Schmiedt – widerständige Roma-Positionen werden kriminalisiert

Ausgegrenzt
Wie Roma in Deutschland Diskriminierung erleben

 .................................................oooooooooooo0000000000000000000000000000oooooooooooo.................................................