Ki lehet vándorolni, de meg kell gondolni, hogy bizonyos értelemben ezzel holtvágányra tesszük az elsődleges társadalmi kapcsolatainkat, a már kialakult rendszereinket. A várt jólét nem kárpótol majd mindezért akkor sem, ha ténylegesen beválik. Mindezek semmibevétele vagy lebecsülése óhatatlanul depresszióba torkoll. A megszokott, ismerős táj, a szülőföld, a rokonok és barátok hiánya időlegesen elhessegethető, részben pótolható – de végső soron nem megoldható. A honvágy tulajdonképpen egy idealizált, fejben távoli országot fájlal, egy olyan ország utáni vágyakozás vesz rajtunk erőt, ami nincs a valóságban.

Az igazán boldog ember országát nem hagyja el - mint egy növény, úgy elvan, kivirágzik a boldogságában - ha hagyják.

Míg nem kevesen önszántukból, kisebb nagyobb társadalmi nyomás hatására teszik ezt, addig napjainkban vélhetően sötét kormányzati tervek (hogy ne feltételezzünk róluk tudatlanságot és hozzá nem értést) nyomán sokkal többen hagyják el otthonukat, mint tennék jó dolgukban.

De az effajta kivándorlásnak sajnos nagyon sokszor a már említett hiányosságok vetnek ágyat és a gyökértelenség borzasztó érzése teszi pokollá az amúgy elviselhetőnél jóval jobb anyagi jólétet. Ezen a ponton a nélkülözés egészen más értelmet nyer: - Ha tele is a zsebem, sajog a gyökerem helye!

Hová lett népem, nemzetem, népezetem? A felismerés üti fel fejét, hogy bizony, én hagytam ezeket el! Jobb esetben ez megnyugvással párosuló kijózanodással a tovább-külföldön-éléshez vezet. Nem egyszer viszont (ha a delikvens (már) teheti), visszatelepedéshez vezet a szenvedés, majd ott a megnyugvás és kijózanodás, hogy az volt az egyedüli helyes döntés. Aki mindezt végiggondolja, mérlegeli, eldöntheti, hogy kihagyva a kivándorlás kétes élvezetét – helyből visszatér.

Lehet kérdezni - szívesen megválaszolok mindenféle kérdést megaláztatásról, nehézségről, idegenségről, kisebbségi létről, jogtalanságról, hétköznapi nélkülözéseinkről - nem kell ezekért kivándorolni, ha úgy is visszatér az ember.

Mert akármilyen szar is a helyzet, a visszatérés mindig szarabb annál.

Az egyszer kitépett gyökerek nem nőnek vissza, és nem gyökereznek vissza bizony. Ez egy kötött keringési pálya, távol mindentől, a jöttömtől hajszálnyira annyira mint a mentemtől és innen nincs kielégítő megoldás, a köldökzsinór el lett vágva, ez innen kezdve a szabadság átka. E súlyos döntés súlyos következményei mindennapos önmarcangolás formájában felőrölhetnek.

 

Anyám-népem nem választott el rendesen,

ragaszkodásom még sem értem…


Fudaraku László 2013.03.15.                                                                                        _ _