.

.

.

Álomfői (tudat)módosító aláírás

A kormány negyediknek nevezett tudatmódosítását a nem köztársasági elnök álomfő március huszonötödikén aláírta, mint már március tizenharmadikán előre jelezte. Bátortalan hangok pusmogják, hogy a jelenleg érvényes alaptörvény értelmében nem érvényes az eljárás.

Március 11 – Az Országgyűlés elfogadta a módosítást,

Március 16-ig írja elő a Fideszes kAlaptörvény a házelnöknek a zírást aláírva eljuttatni a zálomfőhöz,

Március 21 lett volna bonyolult matematikai és csillagászati számítások után az épp érvényes törvényes határideje annak, hogy „politikai nemzete” üdvözítő rozoga tákolmányát kézjegyével ellássa. És itt nem holmi idegenből komenyisták által diktált sztálinista törvények betartásáról van szó, hanem a saját egypárti megegyezéssel hozott, kiagyalt és most már tudjuk – őrájuk nem érvényes törvények semmibevételéről. Csak megérte azokat a fránya fékeket és ellensúlyokat kidobni az ablakon! Persze, ezek után is elvárják a többiektől, hogy betartsák a törvényeket, ami ugye egyszerűbb lenne, ha jó példával járnának elől. Valószínűbb, hogy a példa így is ragadós lesz.

Március 25 - A rendelkezésére álló öt napból a nyolcadik, az aláírás napja.

Mi lesz itt még a választásokig! Polgárháború log a levegőben. Rémlik valami politikus, aki állandó harcban definiálja és valósítja meg magát, mert jól tudja, hogy békében egy senki. Aki szívesen harcol az emberek nevében, és ha nincs éppen ellenség, vizionál ő eleget. „Együttműködése” szétzilálja a legyengített országot és környékét. Aki húsz évig szeretne hatalmon maradni. Majd fű se nő utána.

A nemzeti Tákolmány vagy, ahogy ők nevezik, nemzeti Kalaptörvény negyediknek nevezett ötödik tudatmódosításával a maradék fékeket is kidobálták a kalapból, most már aztán bekaphatja mindenki.

A Párlámentben ülő ellenzéki politikusok kutyakötelessége lenne, ehhez az egészhez NEM asszisztálni, és ha teljes erejükből tiltakoznak is, attól, hogy részt vesznek a parlamenti szavazásokon a minősíthetetlen munkának egyfajta legitimitást is biztosítanak. Az egyetlen értelmes megoldásnak T.G.M. javaslata tűnik: nemcsak a következő választásokat kéne az ellenzéki pártoknak bojkottálni, hanem most, azonnal kivonulni az országházból. Csak úgy lenne tejesen nyilvános a „kétharmaddal” visszaélő ámokfutók ocsmánysága, mert pénzt és embert nem kímélve azon dogoznak, hogy jó képet mutassanak, ez ellen nincs más fegyver.