A beszélgetés leginkább a Lendvai Pál segítségével Andrea Morgenthaler által Magyarországról készült film "Nationale Träume - Ungarns Abschied von Europa ?"
ORF 26.09.2012. *, *
("Nemzeti álmok - Magyarország búcsúja Európától?") magyarországi bemutatását követően a magyar "köz"tévében * megrendezett beszélgetés* körül forog.
(Az Este, 2013. január 23. Vita a Nemzeti álmok - Magyarország búcsúja Európától? c. dokumentumfilmről *, *)

A Klubrádióban Ungváry Rudolf elmondja, hogy továbbra is magánemberként hogyan vélekedik a filmről, annak magyarországi bemutatásáról, és az azt követő beszélgetésről.

 ***

   Kikívánkozik belőlem néhány gondolat, miután Ungváry Rudolf és Váradi Júlia közötti beszélgetés után a tévévitát is megnéztem.

Stumpf Andrásnak sikerül rögtön az elején a dolgokat hamis színben feltüntetni.
Kap az alkalmon, hogy kifejezze sajnálatát afölött, hogy nem Lendvaitól kérheti számon a filmet - azt a látszatot keltve, hogy az megfutamodott  előle, mint éles nyelvű újságírótól.
Ezzel szemben a valóság az, hogy Prőhlét várta volna Lendvai és nem az ő kartergyilkosságára specializálódott lap élmunkásemberét. Mivel Prőhle ismeretlen okok miatt lemondta (talán lemondatták, talán nem elég kemény), Lendvai sem tehetett úgy, mintha nem indítottak volna ellene hecckampányt a Prőhle helyére harcba küldött újságíró és társai.

 Stumpf András a kormányoldalt képviseli, szögezi le Ungváry, hisz…

Ungváry Rudolf, író: - Kedves Stumpf András, ön azt írta a centrális erőtérről minap a lapjában, hogy ez a normális,
a józan észre hallgató értékelvű, minőségelvű és teljesítményelvű jobboldali politizálás. Márpedig..
Stumpf András, újságíró, Heti Válasz: -.. én ilyet nem írtam.
Ungváry Rudolf, író: - Márpedig ön ezt írta, szinte szó szerint idézem..

Stumpf András, újságíró, Heti Válasz: -.. soha



A vitát követően írt Heti Válaszba írt "Én kérek elnézést" című megmondásában a másoktól az etikus újságírást hiányoló újságíró azzal indít, hogy "Eredetileg Paul Lendvaival vitáztam volna". Átsiklunk efölött a fölöttébb etikátlan ferdítés fölött, tudjuk be annak, hogy megvezették talán az amúgy igazságszerető szerzőt és ő tényleg úgy tudta... bár az a fránya etika talán azt is magába foglalná, hogy utánanéz, mielőtt kijelenti.
Ezt cáfolandó Ungváry a Mandineren válaszol, miszerint nem.

Azt állítja továbbá fent idézett írásában ("Én kérek elnézést"), hogy megcáfolta Ungváry állítását, miszerint a centrális erőtérről írt volna ilyesmit és beidézi az inkriminált írásból a következőt imigyen:

 „Most azt hagyjuk is, hogy a Mandiner mennyire az én lapom, maradjunk az írásnál, különösen pedig a mondatnál, amelyet Ungváry Rudolf állítólag idézni próbált.

Így szól:

 „Minden adott volt ahhoz, hogy a választási ígéreteknek megfelelve létrejöjjön a centrális erőtér, a normális, józan észre hallgató, érték-, minőség- és teljesítményelvű jobboldali kormányzás."

 
Ami Ungváry figyelmét „elkerülte", az a folytatásban van:

„A Fidesz azonban - második kormányzása első félidejében legalábbis - látványosan nem tudott élni a kétharmaddal, a kínálkozó lehetőséggel."
                                                                  

 

Meglátásom szerint az Ungváry féle értelmezés nem áll olyan messze az újságíró szándékától.

Álljon itt még egyszer, az egyszerűség kedvéért az emlékezetből idézett és a kimásolt idézet:

fejből idézett:

„Kedves Stumpf András, ön azt írta a centrális erőtérről minap a lapjában, hogy ez a normális, a józan észre hallgató értékelvű, minőségelvű és teljesítményelvű jobboldali politizálás.”

eredeti:
„Minden adott volt ahhoz, hogy a választási ígéreteknek megfelelve létrejöjjön a centrális erőtér, a normális, józan észre hallgató, érték-, minőség- és teljesítményelvű jobboldali kormányzás”


Szerény véleményem szerint nem értett félre semmit a szenilisnek és szélsőséges vénembernek sugallt Ungváry. Stumpf nem tehet róla, hogy nem tanult meg rendesen fogalmazni, de tehet arról, hogy félreérthető módon fogalmaz meg olyan gondolatokat, amiket mindenki úgy ért, ahogy akar és szerző produktumát annak láttatja, ami: súlytalan habnak (hogy kölcsönkérjek tőle egy hatásos frazicskát).

 

Azzal egészíti ki az igazát védő „etikus” Stumpf a fenti idézetet, hogy:

Ami Ungváry figyelmét „elkerülte", az a folytatásban van:

„A Fidesz azonban - második kormányzása első félidejében legalábbis - látványosan nem tudott élni a kétharmaddal, a kínálkozó lehetőséggel."

 

Hadd áruljam el etikuskám, ha valaki nem nézne utána, az általad idézett „folytatás” előtt van még két és fél bekezdés, vagyis 296 szó, vagyis 2214 karakter. Az egyszerűség kedvéért idézzük azt is:

Felelőtlen ígérgetés nemigen volt a 2010-es kampányban, merthogy mondás sem igen volt semmiről. Nem kellett lennie neki. Ráadásul 2006-tal ellentétben, amikorra a szocik a valóságban már államcsődszélre vitték ugyan az országot, ám temérdek hitellel, némi osztogatással, sokéves adócsökkentési törvénnyel és trükkök százaival sikerrel hazudták el ezt a választók elől, 2010-ben a jó nép tisztában volt azzal, hogy válságos a helyzet.

  A kultúrában, közgondolkodásban addigra ráadásul megjelent mindaz az érték magától, alulról, amelyre egy konzervatív kormányzat nyugodtan építhetett volna. Afféle modern, magyar, népit és urbánust összekapcsoló szintézis. A Csík zenekar Kispál-számokat és Quimbyt dolgozott fel nagy sikerrel, a népzene és a néptánc természetes közegre lelt a tízen-huszonévesek körében a „liberális” Gödör klubban, Szalóki Ági egymás után adta ki zseniálisnál zseniálisabb lemezeit, Ferenczi Gyuri Petőfit zenésített meg elképesztő döggel, Both Miki összehozta a Naprát, amelyből kiderült, hogy a mindenhol értelmezhető Stratocasterrel is el lehet játszani a mezőségi szökős virtuóz hegedűfutamait, de még legjobb, fiatal ska-zenekarunk, a PASO is elkezdte propagálni külföldi koncertjein a magyar konyhát, csak úgy, mert imádják, azért. Ez csupán néhány példa, a lényeg, hogy igenis trendi lett patriótának lenni, meríteni abból, ami a miénk, ismerni a múltunkat, beleszeretni, használni, élni... Még Geszti Péter is felcsapott lovasnak! Az persze bőven az erőltetett giccs kategóriába való, mégis, jelezte: vége annak, hogy aki szeret magyar lenni, az büdös lábú paraszt, nem európai, s végső soron antiszemita vagy fasiszta. A kormányzás elején aztán a korábban 23 millió románozó MSZP is megszavazta a kettős állampolgárságról szóló törvényt, Trianon is a helyére került szimbolikusan...

  Mindehhez persze kellett az SZDSZ eltűnése, amely kétségkívül örömteli pillanat volt két éve, ám jó esély volt akkor arra is, hogy átalakuljon a kétosztatú pártstruktúra. Magyarán: az MSZP tényleg eltűnjön a süllyesztőben, avagy másod-harmadrendű szereplője legyen a 2014-es választások (egyfordulósított változatban Fidesz-gyengülés esetén szükségszerű, elkerülhetetlen) ellenzéki összefogásának.


Hogy is van ez akkor?

Ilyen értelemben a huszonnyolc év múlva írt, bizonyára saját gondolataid is a „folytatásnak” tekinthetőek!

Egy dologban biztos lehetsz, így vagy úgy, nem fogod elkerülni senki figyelmét, ha ennyire sajátos módón ünnepled a jelen kormány körül történő politikai ellenzékek gyengülését, netán elhalását - bár szerintem kár a rád fordított idő.

Ami szerintem elkerülte még a figyelmedet, az általad a kulturális élet virulására felhozott példák esetleg nem a kormányzás kulturális politikája miatt, hanem annak ellenére „virulnak” és talán nem a legjellemzőbb példái az említett jelenségnek.

De belefér 2214 karakterbe.

 

Búcsúzóul álljon itt az inkriminált írásból egy idézet, amit Stumpf András bizonyára mélységes átérzéssel vetett papírra:

„Nagy elmék váltak akkor tudatosan vagy megszokásból, az akol bódító melegétől a politika cselédjévé.”
(hatodik bekezdés végén)

Nem állhatom meg a költői kérdést, hogy miért nem lehet megvárni a vitapartner válaszának végét és legkésőbb az ötödik szó után belepofázni, de mindenképpen és állandóan? Ja, hogy a fiatalos lendület?

                                                                                       ***

Ungváry Rudolf  2013.02. 21. A kizárólagos nemzetképviselet „normalitása" - Válasz Stumpf Andrásnak a Heti Válaszban
Kapcsolódó:
http://pocakosgondok.blogspot.hu/2013/01/nemzeti-almok-magyar-teveben.html
Nemzeti álmok - Magyarország búcsúja Európától?





Fudaraku László 2013.02.15.