Bizonyára én is szeretem, hogy magyar embernek születtem s ha még egyszer ujra születhetnék s beleszólásom volna, megint magyarnak születnék.

De azért távol vagyok a gondolattól, hogy a kik nem születtek magyarnak, azokat mind szerencsétlen embereknek tartsam.

A magyar ember bizonyára bir mind azon tulajdonságokkal, mik becsületet, hirt, és jóllétet szereznek, de azért épen semmi szükség sincs arra, hogy e tulajdonokat másokban el ne ismerje.

Semmi sem volna korszerütlenebb eszme, mintha mai időkben, midőn minden nép a miveltség valódi értéke által iparkodik magát a világban sokat jelentővé tenni, mi magunkat gőgösnek mutatnók mások törekvései irányában.

Ha mit azt állitanók, hogy különb agyagból vagyunk gyúrva, mint például horvát és szláv polgártársaink s avult példabeszédekkel iparkodnók fenntartani a nemzeti büszkeséget; két rosszat követnénk el: – egyet magunk iránt, másikat polgártársaink iránt. Egyfelől magunkkal elhitetnők, hogy csupán születésünk által ollyan előjogokkal ruházott fel bennünket a természet, mellyek minket minden más népek fölé emelnek legkisebb fáradságunk hozzájárulása nélkül s azt nyernők vele, hogy a nálunknál nagyobbak kinevetnének; másfelől megbántanók azon honfitársainkat, kikben a nemzeti miveltség utáni törekvés épen olly tiszteletre méltó, mint mi bennünk s azt nyernők vele, hogy a nálunknál kisebbek bennünket gyülölnének.

Már pedig nekünk szeretetre van szükségünk.

Azért ha a magyar faj életre valóságát be akarjuk bizonyitani (és be is fogjuk bizonyitani) ne kezdjük azt a tőlünk idegen nyelvü fajok kigunyolásával; hanem azzal, hogy tudjunk nekik példát mutatni a közös miveltség felé való haladásban; 
s ha látjuk törekvéseiket, nyujtsunk segédkezet nekik.

Ha a magyar szorgalma által magának jóllétet szerez.

Ha esze által magát tekintélyessé teszi.

Ha miveltsége által eléri a legelső népeket.

És ha mind e törekvésben karöltve halad a nálánál nagyobbakkal és kisebbekkel.

Akkor bizonyitotta be, hogy életre való.

Akkor büszkesége árán vásárolt szeretetet és a mi a szeretet alapján fekszik, az a legerősebb fundamentomra van épitve.

A magyar fajnak egy nagy hivatása van.

Hivatása bebizonyitani, hogy a keleti fajok mennyire képesek a miveltségre?

Ez által mindig a világ szemei előtt fogunk állani.

És e hivatást csak szellemi és anyagi tehetségeinek kellő kifejtése által fogjuk elérhetni, nem pedig hiu öndicsérgetés által. Azt állitva, hogy Istennek választott népe vagyunk, kiket saját törekvésünk nélkül első hely illet a világban, magunkat ámitjuk, másokat elidegenitünk.

Hanem ha azt mondjuk, hogy leszünk olly jók, mint akárki más, akkor igazunk van és ha fáradatlanul törekszünk azon ajándékait a természetnek, miket népünk szivébe, lelkébe s hazánk földébe gazdagon lerakott, kellőleg felhasználni; – akkor valóban be is bizonyitandjuk azt.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A dolog érdekessége, hogy hungaristák és "fajvédők" hivatkoznak erre, a már akkor is legliberálisabb megnyilvánulásra, ami részben még ma is vállalható... 

A Vasárnapi Ujság  

Fudaraku László2013.03.15.