Szemellenző ellenző

Óvatosan – bár Neked egy foghúzás erejével hathat – és kíméletesen szenzibilizálnálak.
Részemről a környezetvédelem és környezetkímélés gondolata a kezdeti sznobizmusveszélyen túl van, ezért most megosztanék Veled abból néhány morzsát.
Mai vezérgondolatom: a hús.
Szomorúan veszem tudomásul, hogy az ipari hús előállítást és az állítólagosan „barátságosabb”„biohús” előállítást – kezdeti naiv különbségtétel után ma már - egyaránt erkölcstelennek érzem.

A szemellenzőt mellőzni ha tudnád, ami természetesnek állítja be a megszokottat és megkérdőjelezhetetlennek.
Ha osztoznál velem a felismerésben, hogy nem kell húst enni, mint ahogyan azt sulykolják most is nyerészkedők és azok képviselői hazug módon és nem sajnálva sok pénzt és munkát, elhitetni próbálják a tömegekkel.
Ha legalább nem úgy gyártanák, értsd: tenyésztenék, hoznák létre az oly fontosnak hazudott húst.
De úgy készül, ahogy tudni se akarod. Temérdek kínzás, fölösleges szenvedés áll a csirkecombod, húslevesed, bécsi szeleted, pörkölted, gulyásod, miccsed, felvágottad, flekkened, resztelt májad, libamájad, fasírtod, kolbászod, hurkád és még számtalan kitudja micsodád mögött.

A muszáj-direktíva mellett felsorolt összes érv tudományos alapossággal meg lett cáfolva.
A fenntarthatóság mint cél még ellene is szól az esztelen húsításnak.
A hústermelésre felhasznált víz sokkal hatékonyabban is "kihasználható" lenne, ha zöldség és gabona termesztésére használnánk.
A hústermelésre felhasznált takarmány előállítására felhasznált víz, energia és termőföld sokkal hatékonyabban "kihasználható" lenne, ha zöldség és gabona termesztésére használnánk.
A hústermelésre felhasznált víz és a hústermelésre felhasznált takarmány előállítására felhasznált víz, energia és termőföld minden valószínűség szerint elegendő lenne a Föld lakóinak élelmezésére alkalmas elegendő mennyiségű zöldség és gabonafélék termesztésére, mellékhatásaiban kevesebb metánkibocsájtás, kevesebb széndioxid-kibocsájtás, kevesebb állati szenvedés, nyerészkedésből elkövetett állatkínzás kevesebb nyerészkedési és hülyítési lehetőség.

A tény - hogy milliárdok élnek évezredek óta anélkül, hogy eszükbe jutott volna húst enni - szintén bezavar ebbe a képbe.
Akkor is, ha relatívizálási kísérletekkel gyengíteni próbálják a képet.

Annyiban talán kívánatos lenne egy húsalapú társadalom, amennyiben a népszaporulati sajátosságaiban jellemzőbb rá a „gyengébb” jelző, mint a majdnem kizárólag növényekkel táplálkozó földrészeken. A globális hús-zabálás rövid úton megoldaná a túlnépesedés kérdését…
Nevezetesen a betegségek is ott lépnek fel nagyobb számban, ahol húst-hússal esznek - és nem ahogyan a húslobby szuggerálja szüntelen „hiánybetegségek”-et vizionálva - a növényevők földjén…

Leszögezhető, hogy a húsevés elkerülhetetlen mértéktelenségével civilizációs betegség - mint a kábítószerek élvezetének elharapózása, az alkoholfogyasztás, a dohányzás, a mobilitás egyénesített, motorizált (környezetszennyező) változatainak használata (gondolkodás nélküli automobilhasználat, laza röpködések a világ másik felére).

Ez az alapvető szükségletek terén kapcsolódik életvitelünkhöz, javításához elegendő egy kis akarat, tudatosítani magunkban, hogy milyen áron elégítjük ki eme szükségletünket és feltenni a kérdést, hogy akarjuk-e ezt így?

Alapvetően nem szólnék bele, ha azt látnám, hogy csak az egyén viseli tettei következményeit. Ebben az esetben azonban beláthatatlan következményei vannak a húsvásárlásnak. Hogy csak néhányat említsek, a mérhetetlen nyerészkedés és az alacsony árak közös érdekében Dél-Amerikában termelt takarmány az ottani emberek éhezésével, elszegényedésével és kisemmizésével jár. Hogy nekünk itt olcsó legyen a hús.

A szinte napi szinten napvilágot látó felderítő cikkek, jelentések már a „bio”-nak hazudott húsokról és állati eredetű termékekről is egyre gyakrabban derítik ki, hogy azok bizony „közönséges”, „hagyományos” módon kínzott, kizsákmányolt, gyógyszerezett, tömegpusztított, élve boncolt-darabolt, hipózott, színezett, kombájnnal kékfénynél aratott, hibrid állatok – némileg elterelve a figyelmet a ténylegesen „közönséges”, „hagyományos” módon kínzott, kizsákmányolt, gyógyszerezett, tömegpusztított, élve boncolt-darabolt, hipózott, színezett, kombájnnal kékfénynél aratott, hibrid állatok tartásának, szállításának, megölésének, szállításának, tárolásának, reklámozásának, forgalmazásának tényéről.

Továbbá a húsevő az orvosi szolgáltatások fokozottabb igénybevételével nagyobb mértékben terheli az egészségügy pénztárcáját, míg a növényevők kisebb mértékben veszik azokat igénybe.
Hátrányosan befolyásolja a növényi táplálék árát továbbá a húsipari fenntarthatóság látszatának megőrzésére történő mezőgazdasági politika számtalan befolyásolása a húslobby által.
Általánosítva elmondható, hogy a húspártiak túlerőben vannak a döntéshozó testületekben, ami minden bizonnyal egy tudatos személyzeti stratégia végeredménye. Ez az érdekképviselet nem tűr semmilyen elmozdulást a húsfogyasztás csökkenésének irányába, legyen az akármilyen ártalmatlan.
Velük szemben csak egy csodával határos módon, talán egyszer megvalósuló egyre nagyobb tömegek tudatra ébredése lehet hatásos.

Illetve meg kéne nyugtatni őket, hogy ebben is rejlik némi nyerészkedési potenciál[1]….

A napjainkban zajló német Energiewende izgalmas jelenségéhez hasonlóan, csak el kéne valakinek kezdeni, és ahhoz hasonlóan, a többiek kíváncsi szeme előtt kivárni és hagyni, hogy az eredményei meggyőzzenek: követendő példa, vagy mégse?

Talán a termőföld-, talajkincs- és energia-gyarmatosítást is abba kéne már végre hagyni. Feladni, mint a rabszolgatartást, mint idejemúlt életszínvonal-biztosító tevékenységet, mit egyszerű polgár észre se vesz – annyira említésre se méltó - „modern” szemléletünkben szintúgy, mint középkori szemléletben a mások leigázása, kizsákmányolása, kiírtása oly természetes velejárója, szükséges rossza, valamit- valamiért-je jólétünknek, hogy szóra se érdemes és elmekórtani jelenségnek számít a lelkiismeret említése is ezekkel összefüggésben…

Hiánybetegségek
(a babona tudományoskodó nyelvezetében ez alatt minden bizonyal a hús utáni vágyakozásban epekedést, sovárgást értik)

A vitaminokon kívül az aminosavakat emlegetik a húspártiak jelentősen szemforgatva, arra célozgatva, hogy azok egy része csak a húsban található.
Nézzük hát meg a fehérjeépítő aminosavakat.

A 20 fehérjeépítő aminosavból 9-et a szervezet nem tud előállítani, azokat kívülről kell bevinni. Ezeket esszenciális (alapvető fontosságú) aminosavaknak nevezzük.

Szeretném még megjegyezni, hogy ez az írás se misszionálás, se kioktatás nem akar lenni, csupán gondolatébresztőnek szántam.
Ha úgy tetszik - az állatokkal való bánásmód és az emberek részéről jövő ez iránti közömbösség látványa okozta, egyre súlyosabb kétségbeesésből elkövetett - presszionálás.
Jelen írás létrejöttében egyetlen állatnak sem eset bántódása.
Elnézést továbbá az idegen szavakért - ahol nem volt feltétlenül fontos, nem használtam azokat. Molnos Angéla megbocsássa!(figyelem, csak rovásírásos szemellenzővel élvezhető!)
Alant olvasható ajánlás után érthetetlen, hogy nem lapul kötelességszerűen minden iskolás zsebében...*

E z i t t a r e k l á m h e l y e

„... szeretném minden egyes diák figyelmébe ajánlani ezt a kis Magyarító könyvecskét. ... A legtöbb a tanítókon múlik, a tanítókon és tanárokon, akik gyermekeinket a szép magyar szóra okítják. Én arra kérem őket, a Magyar Kormány nevében is, hogy szerettessék meg a fiatalokkal a magyar nyelven való gondolkodásnak azt a sajátos ízét, amit csak mi ismerünk."
(Orbán Viktor, Kormányfő, 2000. április 11. A Magyar Nyelv Hetének országos megnyitóján.)

E z i t t a r e k l á m h e l y e

Megjegyzések

[1] A gyanús módon elfogadtatott - és hazugságokra épített hatékonysági és gond-egy-szál-se tanulmányokkal megspékelt - génmanipulált élelmiszerekkel ezúttal nem szeretnék foglalkozni¹. A monopolhelyzet kialakulásával sem, ami a vetőmagok körül kialakult némely nagy cég leleményes és kitartó munkálkodása nyomán. A növényvédő szerek és módszerek káros voltával sem, különös tekintettel a méhek tömeges pusztulására. A növények üzemanyagként való hasznosítása pedig a másik nagy fejezet, ami megérdemelné, hogy foglalkozzunk vele: etikátlan volta mellett (táplálékkal a mobilitásunkat biztosítani erkölcstelennek bizonyul sok ember világképében - akkor is - ha környezetvédelmi szempontokat emlegetnek, illetve a fogyni tűnő kőolajat akarják vele pótolni) rengeteg tényező szól ellene. A kezdeti lelkesedés hamar visszaesett a startvonalra.

[2] A teljesség igénye nélkül felsorolt, vitaminok és aminosavak listájában láthatjuk, hogy egyetlen olyan fontos anyag sincs, amit CSAK és kizárólag hússal vehetünk magunkhoz. Ellenkezőleg - a hús jogszerinti gazdája, az állat, növények fogyasztásával jutott hozzá azokhoz. Elég szűk látókörre enged következtetni az a logika, ami az állatot az első számú forrásnak nevezi ki, miközben kézenfekvően ott "hever" a megoldás... meg se kell ölni vagy öletni. Értem én, hogy a fölöttébb okos és leleményes, csupa nagybetűs EMBER a számára oly fontos anyagok összegyűjtésére (mint afféle halászháló) állatokat tenyészt magának ezzel a kizárólagos céllal - azok pedig, mit sem sejtve, esznek-isznak amit kapnak, amikor pedig elegendő mennyiségben tartalmazzák a kívánt anyagokat, beteljesítendő hivatásukat leöletnek, átadva helyüket a következő generációnak.
Joggal kérdezheti bárki, hogy mi ezzel a baj? Az állatok érzése nem téma, fájdalom, szenvedés, méltóság, élethez való jog mind nem kérdés - mondják - egyrészt nincs lelkük, mondják az egyházi nézetekbe kapaszkodók (bizonyíték hiányában elvetem) - másrészt nem bizonyítható az, hogy érezni képesek "emberi értelemben" - harmadszor pedig jogokkal nem ruházta fel őket az, aki kizáróalagosan, előre megfontolt szándékkal, bevallottan csakis a föld emberi népességének táplálására tenyészti/tenyésztette őket. Persze, kényelmes lehet az állatok húsát amolyan vitaminkészítményként és komplex élelmiszerként kisajátítani, de e gondolat mentén - azt továbbgondolva - hamarosan az emberhús kiváló tulajdonságairól fognak szólni a reklámok és semmivé válik az a tabu, ami most még tartja magát. Legfeljebb azon fognak majd összevitatkozni a tudósaink, hogy a növényevő ember, vagy a mindenevő ember, netán emberevő ember húsa az értékesebb táplálkozástudományi szempontok szerint? A mostani, az állati húsok fogyasztásának fontossága mellett érvelő érdekképviseleti csoport gépezete ugyanolyan természetes vehemenciával, ellentmondást nem tűrő módon fogja majd az emberhús fogyasztásának fontosságát is propagálni, szorgalmazni és előmozdítani. Feltehetően nem a válogatás nélküli vadászás kaotikus rendszerében kell ezt elképzelni, hanem külön erre a célra szakszerűen tenyésztett hízóemberek lesznek ellenőrzött tenyésztési, feldolgozási, tárolási, szállítási és forgalmazási körülmények között fogyaszthatók. A lehetőségek tárháza majdnem korlátlan. Tenyésztethetünk például takarmányembereket, a hízóemberek szakszerű táplálására. Ezen belül nagyszerű lehetőség nyílik a melléktermékek gazdaságos felhasználására…
A nosztalgiázók bizonyára sóvárognak egy kis libamáj után, nos megnyugtatnám őket: A humán forrású máj sokszerűsége ellenőrzött körülmények között történő szakszerű tenyésztési eljárások sorának eredményeképpen - fooddizájnereink fantáziájának köszönhetően, nem ismer majd határokat! Ha kell - libamáj! Új értelmet nyerhetne az olasz szalámi, orosz tojás, tiroli sonka, párizsi felvágott, bécsi szelet, frankfurti virsli, kőművesflekken, cigánypecsenye, tökfőzelék!

Ehhez csupáncsak annyi kell, hogy levessük a maradiság érzelmi-morális béklyóját és végre együk meg egymást! Kezdjük rögtön az emberevés romantikáját nem felismerő ellenkezőkkel.