Könnyűszerrel cáfolnák az ellenvetésnek tűnő pontokat nemhiába-biológusok, agrárbiológusok.
Én nem teszem, mert nem látok ellentmondást, költői kérdés csupán, hogy lehet-e nem lehetni?
Az eredeti garnitúrának a Földön mindenképp megvan a helye - ami ebből a rendszerből bízvást
kihagyható, az az élelmezési szándékkal létrehozott-kitenyésztett-szaporított húsipari termék ma.
Az emberi beavatkozás ilyetének oka, mondhatod, az ember elszaporodásának hozadéka és a
táplálkozási láncból semmiképp nem hagynád ki az állatot, nem utolsó sorban a trágyázási okok
miatt... Pedig a műtrágyaszaró állatot még nem kísérletezték ki. A helyzet ugyanis az agráriumban
az, hogy azok a régi jó földek kb. 2 év alatt nem képesek az elvárt hozamot nyújtani, és bolygónkon
nagyon kevés helyen bíbelődnek már az állati trágya ilyenfajta hasznosításával, sokkal elterjedtebb az
épp ott megfelelő műtrágya bevetése, a tervgazdálkodásban nem bíznának semmit a véletlenre.
Nem akarom a jó öreg trágyaromantikát lerombolni, de ez a büdös helyzet.
Jelen pillanatban, amint jeleztem, szakemberek szerint 16 ember helyett 1 ember jóllakását biztosítja
a húsevés ideje múlt szellemisége, pedig a termelése a legoptimálisabb szintre lett felfuttatva.
Ha nem 1 ember enne meg egy kiló húst, hanem 16 ember fejenként egy kiló
finom gabonát, zöldséget, akkor a termőföldek hozadékának sem kéne oly természetellenesen nagynak lenniük.
Az állatok szerepét a növények életében (jegyezném meg szerényen), nem kéne túlbecsülni.
Gondolok itt azokra, akik a növénytermesztés elengedhetetlen kellékének tartják a tömegnyomorban előállított
szerencsétlen állatok ürülékét. A fölöslegesen nagy mennyiségtől eltekintve, a beléjük pumpált gyógyszerek
nem csak a húsban, hanem a trágyában is kifejthetik kiszámíthatatlan hatásukat, ezért a mezőgazdaság inkább a műtrágyára épít -
a hazardírozva a
termőföldekre kiszórt állati trágya különleges
hulladék kategóriába tartozik és a termőföldekre
való kiszórása inkább
az attól
való ingyenes megszabadulást szolgálja, mint a nagyobb termés
érdekében tett szükséges trágyázást...
Annál aggasztóbb, hogy a méhek szerepét viszont nem értékeljük eléggé, miközben szakemberek szerint,
ha kihalnak, az a mi kihalásunkat is jelentheti, és elég ésszerűen és követhetően elmagyarázzák.
Néhány éve rejtélyes tömeges méh-pusztulás híre járta be a világot, és megközelítőleg gyanítható
bizonyos nevesíthető növényvédő szer hatása, de semmit nem tudnak róla mondani.
A húsevéstől tartózkodás
nem lemondás,
hanem gyarapodás.
A hús, amit eszel, nem tudod, honnan jön, honnan jött a takarmánya,
(legvalószínűbb Dél-Amerika, ahol a kartellek monokultúrában termesztik),
hogyan élt, hogyan halt meg (keserves kínok közt, megsemmisítő táborok halálleheletében).
Hányan éheztek azért, hogy megkapd (tizenöten).
Ne gondoljunk a futószalagról kecses mozdulattal egyenesen a darálóba
repülő
naposcsibére,
aki a nemi megkülönböztetés eme bájos áldozataként kérészélete beteljesedés nélküli végét leli.
Ne gondoljunk a kesztyűs kézre, a kéz tulajdonosára, aki szemre eldönti, hogy az aranyos naposok közül
melyik legyen holnap a csarnokban és melyik rögtön a darálóban.
A nemi hovatartozásukban elfogadottak nyüzsöghetnek tovább a tovatűnő futószalagon, majd másik kéz ügyesen felkapja őket egyenként
félelmetes gyorsasággal és kis csőrüket a csőrlevágó-készülékbe illeszti és már mehetnek is hízni,
egy hónap múlva aratás kék fénynél (a tudomány mai állása szerint fő a nyugalom, amikor elvágjuk a torkukat).
Parancsra,
pénzért.
Így is lehet élni.
*
Egyre izgalmasabb kérdés, hogy lehet-e a húsevéstől tartózkodni anélkül, hogy terrorizmus gyanújába keverednénk?
.
.
000000000000000oooooooooooo.................................................2013.03.07. -
.
