.


Annak a szemléletnek - miszerint húst kell enni és teljesen közömbös, hogy hol, hogyan élt és halt az az állat, 
amelyik azt a húst a tányéromon lehetővé tette – rengeteg káros hozadéka van.
Az egyre alacsonyabb árak meghatározó tényezője csak súlyosbítja a profitorientált húsgyárakban sínylődő élőlények helyzetét.
Ha mindez nem mindegy, akkor még kevésbé gazdaságos a húsfogyasztás, ha esetleg életében folyamatosan simogatták és szeretgették, 
a vélhető legnagyobb megbecsülésben részesítették azt az állatot, netán jó minőségű élelmiszert juttattak bele.

Szívesen hivatkoznak az állatok tömegpusztító intézményeinek támogatói arra, hogy a széles tömegek számára elérhető egyetlen lehetséges, 
előállítási költségeiben is gazdaságos húsgyárak jó irányba haladnak és csakis így lehet mindenki tányérjára letenni azt a húst. 
Tovább racionalizálni, előállítási költségeit lefaragni, jó lesz ez így. A gazdaságos előállítás jegyében és szempontjából érvelnek tehát. 
Elhallgatják az alacsony árak fenntarthatósága érdekében tett előállítási körülmények romlását. 
Elhallgatják, hogy ezek az állatok úgy lettek laboratóriumi körülmények között kikísérletezve, 
hogy minél gyorsabban, minél nagyobb hozammal járuljanak hozzá élelmezésünkhöz.

Tapasztalhatjuk, hogy „már nem a régi” íze van a húsnak, legyen az marha, sertés vagy baromfi.
A turbóhibridek természetszerűen nem úgy ízlenek, mint néhai boldogan kapirgáló társaik.
Mégis ezzel akarnak etetni, talán valamikor még az ízét is megoldják kémiai úton…
De a legnagyobb optimalizálás és racionalizálás mellett sem szólnak mellettük a számok.

1 kilogramm hús előállításához akár 16 kilogramm gabona és akár 16000 liter víz szükséges.

1 kilogramm gabona előállításához 1300 liter víz elegendő.(ez többnyire eső formájában „esik”) 
 

"Minden kiló hús előállítása 3-4 kilogramm szén-dioxid kibocsátásnak megfelelő metán és kén-dioxid szennyezéssel jár" - állítja a szervezet.(PETA)

 
A világ marhaállománya egyedül annyi növényt fogyaszt évente, mint amennyi 8,7 milliárd ember kalóriaszükségletét fedezné.

 

Konklúzió:

 

A Húsevés

Érdekes módon azzal etetnek bennünket az állatgyárosok képviselői, hogy több húst kell termelni, hogy ne éhezzen a föld lakossága… 
Közben nyilvánvaló, hogy a növénytermesztésben „több a haszon”! Érdekcsoportok sulykolják, hogy együnk húst mindenáron! 
Miközben számtalan példa mutatja, hogy szükségtelen, hogy a körülötte kialakult nyerészkedésen kívül értelmetlen és káros.

 Az egyetlen logikus lépés ezután az állattartás beszüntetése, illetve átalakítása növénytermesztésre lenne - ha anyagi érdekek és haszonlesés nem állnák útját.

 
Addig is folytatódik a Föld nagy részeinek elszegényesítése és kizsákmányolása annak érdekében, 
hogy mindennapi húsunk olcsón tányérunkra kerüljön. 
Már tengeren túlról jön az őserdők kiirtásával olcsón előállított optimális tápértékű takarmány, ahol az ottani emberek szegénységben sínylődnek.
Nem tapad ezen a szándékosan okozott, sajátos tudathasadásunkon belül semmilyen lelkiismereti képzet ahhoz a húshoz, 
amit mindennap beszerzünk a boltban és hazavisszük megenni.
Gyerekkorunktól kezdve megtanuljuk elvonatkoztatni az aranyos háziállattól a fincsi csirkecombot. 
Ártatlanságunk e tekintetben folyamatos és érinthetetlen.

Inkább az a legnagyobb gondunk, hogy mennyire ne süssük „túl”, hogy „véres” maradjon, hogy „ne halljon meg még egyszer” az az állat.

 

Tudósaink majd újonnan elmagyarázzák, hogy az állati fehérje mennyire fontos eleme 
a kiegyensúlyozott táplálkozásnak – miközben milliók élik évezredek óta az ezt cáfoló vegetáriánus életüket.
A tudomány tekintélyével újra teljes mellbedobással valami mellé áll, nyomatékosítandó egy újabb hazugságot. 
Mikor csak el kéne kezdeni elképzelni egy hús nélküli életet és elindulni azon az úton.

 

Összegzésképpen, az evolúció hívó szava lenne talán a kizárólagos növényevésre való áttérés és nem a húsevés fokozása, 
fenntarthatóságát bizonyítani hívatott  ügyeskedésekkel, amiknek végeredményeképpen egy lakhatatlanná tett bolygó, 
műhús, esetleg a fennmaradás jelszavával szentesített kannibalizmus állnak. Netán bodripörkölt és micisült. A pacikolbi már valóság.

 

Az egyedül fenntartható életforma a húsevésről való feltételek nélküli lemondás.

Erre mutat minden jel, kimutatások sora, tanulmányok rengetege, legfeljebb a számokban nem egyeznek, 
de abban igen, hogy gazdaságilag nem nyereségesebb a hús előállítása a növényi élelmiszer előállításánál. 
Bár a húspárti megnyilvánulások egyre kétségbeesettebb hangon szólnak, mára már inkább csak emlékezetünkben 
a hús íze hivatott a következő adag után követelőzni, itt-ott megtámogatva-ébresztgetve egy-két reklám által.

Lehet, hogy csak kifinomultabbak lettek az eszközeik.

 

Ha már szemléletváltás, tágabb értelemben ideje lenne feladni a természet elleni harcot és „megtérni lágy ölébe”. 
Vele, benne, és nem ellene harcolva élni.

 

„Itt az idő, most vagy soha!”

 .................................................oooooooooooo00000000000000000000000000000oooooooooooo.................................................

Kapcsolódó:


 Fudaraku László                                                                                                                                                                                                                                                                                 2013.03.07. -